Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - "A felhő, ez az, ami inspirál": Beszélgetés Ilona Romule keramikusművésszel – Kiss Zsuzsanna interjúja
„A felhő, ez az, ami inspirál" Beszélgetés Ilona Romule keramikusművésszel Igazi jelenség. Bárhol felbukkan, nyúlánk alakja, mézszínű hajkoronája vonzza a tekintetet. Erős, független, öntörvényű személyiség, aki ugyanakkor tele van játékossággal, könnyedséggel, kalandvággyal, érdeklődéssel. Remek humora van, ráadásul gyönyörű nő. A lett származású keramikusművész, Ilona Romule gyakori vendég a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nemzetközi Kerámia Stúdiójában, 2014-ben is több hónapot töltött a Stúdióban. Egyedülálló öntött porcelánfigurái révén nemzetközi elismertségre tett szert, a világ számos országában voltak kiállításai, rendszeresen tart kurzusokat az Egyesült Államok különböző művészeti egyetemein, előadásokat szerte a világon, Finnországtól Kínán át, Izraelig. Tavaly májusban, pár nappal a születésnapját követően beszélgettünk. — Az interjúk gyakorta kezdődnek azzal a tipikus kérdéssel, hogy mikor és hogyan indult a művész pályája. Én azt szeretném tudni, mikor és hogyan vált számodra a művészet, azon belül is a keramikusság élethivatássá.- Egyszerűen elkerülhetetlen volt számomra, hogy művészettel foglalkozzam. Kisgyermekként gyakran gondoljuk, hogy mindenki azt csinálja, amit a szülei, s mivel művészcsaládból származom, szüleim, testvéreim, a barátaink, minden körülöttem lévő ember művész volt, gyermekként fel sem vetődött számomra, hogy létezik más tevékenység is, mint az alkotás. Édesapám eredetileg fafaragó, illetve faszobrász, s bár később ékszerkészítőként vált ismertté, amikor kicsi voltam, még fával foglalkozott. így én is farigcsáltam a kertben, éles kis késsel faágakból készítettem a szobraimat már háromévesen. Van rólam egy olyan kép is, amikor 3-4 évesen olajjal festek, mert édesanyám is olajfestményeket készített. Nővérem, aki hét évvel idősebb nálam, így szintén példaként szolgált számomra, grafikus. Tehát már gyermekként sokféle benyomás ért, s később a kerámia lett az a művészeti ág, azon belül a porcelán az az anyag, aminek révén kibontakoztathattam mindazt a tehetséget és inspirációt, amit a családomtól kaptam. Valójában nem volt más választási lehetőségem. Először grafikus akartam lenni, tervező grafikus vagy grafikusművész, de aztán győzött bennem az apámtól örökölt mesterember, a kézműves, akinek nem elég a rajz, a tervezés. Emellett nyilvánvaló volt számomra, hogy a művészetemmel kell eltartanom magam, hiszen már nagyon fiatalon tudtam, nem tudnék olyan munkát végezni, ahol van egy felettesem, egy főnök, aki megmondja, mit 74
