Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 5. szám - Kényszerleszállás?: Láng Gusztáv irodalomtörténésszel Szilágyi Domokosról – Fűzfa Balázs levélinterjúja

Mindent összevéve: Szilágyi Domokos itt kiemelt költeményei, s bennük a költőhalál- téma a XX. századi líra egyik kulcstémája, mintegy a költői szereptudat(ok) értelmező próbaköve, és természetesen saját szereptudatáé is. Az intertextusok e versekben a korábbi, a saját lírája szövegelőzményeként felfogott halálszerep-összefüggéseket derítik fel és értelmezik, hogy ennek során saját szereplehetőségeit (és saját halálkényszerűségeit) is megfogalmazhassa, az idézett szövegek kínálta különböző maszkokban. (Aminthogy nemegyszer „Szilágyi-maszkot" illeszt az idézett elődök, klasszikusok arcára.) Ha mármost különbséget kellene tennem a mai, úgymond posztmodern szövegköziség és Szilágyi Domokos idézés- és utalásmódja között, akkor azt mondanám, hogy Szilágyi vendégszövegei és utalásai szigorúan logikusak, egy önmagát racionálisan meghatározó világkép kifejtésében érdekeltek, még akkor is, ha helyenként tobzódnak is a „magáért való" nyelvi játékokban. Ez a világképkifejtés (mely világképteremtés is) nemcsak filozófiai (lételméleti, erkölcstani, esztétikai) forrásokra megy vissza, hanem elválaszthatatlan a költő történelmi, társadalmi, emberi tapasztalataitól, melyek feltárása a költő recepciójának eljövendő feladata, még akkor is, ha ezen a téren kétségtelenül születtek tiszteletre méltó részeredmények.

73