Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 5. szám - Kényszerleszállás?: Láng Gusztáv irodalomtörténésszel Szilágyi Domokosról – Fűzfa Balázs levélinterjúja

Húsvét előtt című költeményére is visszavezethető, de ez már az intertextusként felfogott versforma tágabb történeti összefüggései felé mutat. A versalany az Illyés-versben a „te" és a „mi" szembenállásban realizálódik; Bartók példájához „nekünk" kell felnőnünk, azaz a közösségnek. A versalany tehát elrejtezik a közösségben, de a Bartók-példa követőjeként rejtetten individualizálódik is. (Itt szabadjon helyesbítenem azt, amit a költeményről mint az Egy mondat... nyitányáról mondtam. Közléstörténeti - s így bizonyos mértékig recepciótörténeti - nézőpontból helytálló ez, keletkezéstörténetileg azonban a két vers viszonya fordított. A Bartók megírásakor az Egy mondat... már ott rejtezett a költő fiókjában - ne firtassuk, hogy valóságosan is, vagy számos költő alkotási szokása szerint csak fejben, emlékezetben -, s amikor a vers azt állítja, hogy a század borzalmaira és emberi disszonanciáira nincs „ige", akkor az ennek ellenkezőjét bizonyító vers már megszületett. Talán ez adja az Illyés-vers biztonságot, egyensúlyt sugalló háttérhangulatát.) Szilágyi Domokos költeményében egy másik József Attila-minta körvonalai sejlenek: a megszólító-önmegszólító tárgyiasságé. „Hogy mindent megértesz, ne áltasd magad, / a lélek végül rádpirít..."-, „Van-e jogod elítélni / - hisz benne s belőle is élsz-/ a jelent..." Ezek s a hozzájuk hasonló mondatok a közönséghez szólnak („ti"), de a költőhöz magához is („én", együtt „mi"), az újra és újra visszatérő, Bartókot megszólító formulák pedig a költőt és a közösséget az eszménnyel szembesítik. Van egy „elszólás" is a versbeli megszólítások sorában: „Nem szavaid: magadat pazaroltad..." Már nem zenéről, hanem szóról, költészetről beszél a vers, akárcsak később a „Szereti a világ, ha újraköltik” formula. A nagy zenészt megszólító, rejtező versalany és a megszólított között ezzel minimálisra csökken a távolság.

Szólhatnék még a költemény József Attila-intertextusairól („amerikaiak közt egy európai„kettőzött magányukért"), valamint az Illyés- és a Szilágyi-vers szövegpárhuzamairól ( a „csiribiri-valcer" és a kérdés: „tudsz-e / szépeket hazudni" visszhangozza Illyés „Bánatomat sérti, ki léha vigaszt / húz a fülembe; / anyánk a halott - a búcsúzót ne / kuplé-dal zengje" mondatát, a „kimondani az óriás keserűséget úgy, / hogy a legtörpébb is megértse" kitétel pedig rokon Illyés minősítésével: „te bennünket növesztek azzal, / hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk”), de fontosabbnak érzem azt a témasajátságot, amelyet a költemény recepciótörténete - kényszerűen - felderítetlenül hagyott. Nevezetesen azt, hogy Szilágyi versében az emigráns Bartók válik példaképpé. („Fáj az otthon, ki megtagadott. / Fáj az otthon, a megtagadott.”) Nemcsak a meg nem értett művészet példázata lesz ezáltal a Bartók-zene, hanem az otthontalanná tett művész közegtelensége is megjelenik a példázatban, amit joggal tarthatunk a kisebbségi költő léthelyzet-áttételének. Nem állítom, hogy ez úgynevezett „költői szándék", világos célzat a versben, mint ahogy azt sem, hogy a költemény lelkes fogadtatása ezt a rejtett üzenetet méltányolta. A cenzúrázott irodalmak költő-közönség viszonyában mindig is jelen lévő cinkosságról van inkább szó; a költő beleérző képessége „ösztönösen" rátalál azokra a témákra, amelyek a tiltott mondandók kódjai lehetnek, s a közönség, anélkül, hogy verbálisán megfejtené őket (hiszen ezzel leleplezne és így elvesztene egy kódlehetőséget), ugyancsak „ráérez" a neki szóló tartalmakra. A Bartók Amerikában jelentőségét abban is láthatjuk, hogy a sokszorosan elnémított kisebbségi élménykor első nagy hatású megszólaltatója volt a második világháború utáni erdélyi magyar lírában.

Ez természetesen nem szűkíti a költemény egyetemes jelentéseit. Akárcsak Illyés versében, Szilágyi Domokoséban is az igehirdető, a nagy eszményeket az egész emberiség nevében képviselő művész példája Bartók. De a kisebbségi költő léthelyzetét elsődlegesen jellemzi, hogy az összemberi ideálok cselekvő megvalósításától mintegy elzárja kisebbségi mivolta. Szava bármilyen hatásos, csak a maga szűk közösségében találhat visszhangra, amely a többség szándéka által irányított közéletet jelentősen nem befolyásolhatja - erre

69