Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Kényszerleszállás?: Láng Gusztáv irodalomtörténésszel Szilágyi Domokosról – Fűzfa Balázs levélinterjúja
De talán nem is a „megalkuvás" a helyes szó. Igazi megalkuvás az lett volna, ha a költő megpróbálja meggyőzni magát a versben írottak igazáról; ha finomabban, „vállalhatóbb" módon tesz hitet egy lényegében vállalhatatlan politikai elvrendszer mellett. Szilágyi Domokos az önvédelem egy - első pillantásra - bizarr módját választotta. Olyan verssel védte ki az „apolitizmus" vádját, melyről mindenki, aki ismerte költői tematikáját és formanyelvét (és ki ismerte jobban, mint ő maga?), azonnal látja, hogy hazugság. Miért vállalta a hazugság ódiumát önmaga előtt is, a nyilvánosság előtt is? Mert tudta vagy érezte, hogy ha csak valamelyest „igaznak", „őszintének" próbálja feltüntetni politikai hűség-nyilatkozatát önmaga előtt, a hazugság átszivárog meggyőződésből írott verseibe is, megbontja költői és emberi identitását. Tudatos hazugsággal védekezett az öntudatlan hazugságok ellen. De talán túl sokat is beszéltünk erről a témáról. Szóljunk inkább költészetéről.- A rendkívül érzékeny gondolkodású esszéista, Szilágyi Domokos monográfusa, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár, irodalomtörténész professzor két éve öngyilkos lett, azaz „megismételte" azt az önpusztító gesztust, amelyet „hőse" is elkövetett. S persze meg kell említenünk Szilágyi Domokos feleségének, a jelentős költőnek, Hervay Gizellának hasonló végzetét, s azt is, hogy a költő házaspár fia szintén tragikusan fiatalon hunyt el (a bukaresti földrengésnek esett áldozatul 1977-ben, mindössze 16 évesen). Professszor Úr, mit gondolsz, ezek a sorsok csak így tudnak egymásba kapaszkodni? Szerinted az a fajta rendkívüli érzékenység, amely egy költőt eredendően jellemez, szükségszerűen párosul-e a valóságos létezésben a tragikummal; azaz nincs menekvés a sorskényszerek elől? Avagy egyértelműen a szubjektum a hibás abban, hogy olykor „túl könnyen" enged a csábításoknak - akár önvédelemből is? Esetleg van „harmadik megoldás", és bizonyos helyzetekben valóban nincsenek - mert nem lehetnek? - egyértelmű döntések egy értelmiségi - vagy bárki emberfia - számára?- Az öngyilkosság olyan lélektani kérdés (azon túl, hogy Camus szerint a filozófia alapkérdése is), amelyre csak szakember kereshet választ. (Ő sem biztos, hogy mindig talál.) Annyit azonban feltételezhetünk, hogy egy zárt társadalmi körben, amilyen egy város vagy egy régió irodalmárainak köre, az öngyilkosságok között lehet összefüggés. Legalább abban a mértékben, hogy minden ilyen tett biztatás is a hasonlóra képes vagy készülő többiek számára. Ezen túl azonban nem hiszem, hogy az általad említett öngyilkosságok között ok-okozati kapcsolat lenne. Érveim is lennének ezzel kapcsolatban, de nem kívánok halottak lelki életében vájkálni. Szilágyi Domokosról azt hiszem, hogy egyszerűen befejezettnek érezte az életét. Súlyos beteg volt, ami fiatal embernek jóval nagyobb lelki teher, mint egy aggastyánnak, és költészetében is a lezárás felé tartott. „Hosszú" és „félhosszú" verseit megírta, rájátszásaiban, bennük és palimpszesztjeiben kijelölte azokat a hagyománypontokat, amelyekhez költészete igazodott (Vörösmarty, Petőfi, Radnóti, Bartók). Nagy mű (vagy művek) után minden művészt elfog valami ürességérzés - a kész alkotás, úgy tűnhet, minden ihletforrást kimerített, folytatás pillanatnyilag nem kínálkozik, legfeljebb az önismétlés meddősége. A modem irodalom egyik identitáskockázata rejlik abban, hogy az újítást mindenek felett való értéknek állítja be. Régebbi korokban - mondjuk a romantikával bezárólag - ezt az önismétlést nem tekintették a terméketlenség tünetének, hanem a kezdeti újítás kiteljesítésének. Gondoljunk csak Petőfi népiességére vagy Arany János balladaköltészetére. A XX. században azonban az újnak, a meglepőnek a hajszolása könnyen kelthette a költőkben a tehetség kimerülésének az érzését, ha nem tudták nap mint nap ezt a meglepetést szállítani. Ezt az ürességérzést az alkotónak valahogyan át kell vészelnie, és ezt többnyire magánéleti tényezők segíthetik elő: szerelem, család, életörömöt kínáló szenvedélyek, amilyen a természetjárás, horgászat, éremgyűjtés, 65
