Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Kényszerleszállás?: Láng Gusztáv irodalomtörténésszel Szilágyi Domokosról – Fűzfa Balázs levélinterjúja
baráti kártyapartik és sok más egyéb. Szilágyi Domokos életéből ezek többnyire hiányoztak. És ne feledjük a diktatúra nyomasztó hatását sem. Mint nemzedéktársainak lírájában is, Szilágyi Domokos költészetében is a változás reménye, a szabadságvágy teljesülése volt az egyik ihlető indulat. A Ceau§escu-diktatúra keménysége az ilyen remények és vágyak belátható időn belüli teljesülését kizárni látszott, a személyes lét ilyenformán távlat nélkül maradt. Ez a dilemmahelyzet - hogy tudniillik a közösség pozitív történelmi távlata, melyben a költő rendületlenül hisz, nem oldja meg a személyes lét távlathiányát - a magyar irodalomban legtragikusabban József Attila költészetében jelenik meg. O volt az, „ki tűzhelyet, családot / már végképp másoknak remél". Ha volt Szilágyi Domokos tettének biztató példája, akkor az József Attilától származott. A költő halálával kapcsolatban van egy személyes emlékem is. Eltűnésének másnapján az Utunk szerkesztőségében azon tanakodtunk, hogy hová mehetett - körülírva ugyan, de mind attól tartottunk, hogy valahol a városon kívül végzett magával. Mivel Szilágyi István, aki este utolsóként találkozott vele, bot nélkül látta, messzire nem mehetett, ezért az jutott eszembe, hogy meg kellene kérni a taxivállalatot, rádiótelefonjukon közöljék valamennyi sofőrjükkel a személyleírását. És valóban ez segített megtalálni a költő holttestét, késve ugyan, mert a kérdéses sofőr éppen szabadnapos volt. De nem ez a kis krimiepizód maradt nyomasztó emlékem, hanem az - s csak jóval később tudatosult bennem, amikor már nem ismerősének, hanem utókorának éreztem magam -, hogy mindnyájan azonnal tudtuk, hogy öngyilkos lett. Lélekbúvárok szerint minden öngyilkosjelölt - a legelszántabb is - jelzi valamiképpen környezetével szándékát, mintegy segélykérő jelzéseket „ad le", és nem lehetett ez másképp Szilágyi Domokos esetében sem. De nem „fogtuk" e jelzéseket, csak akkor, amikor már késő volt. Lehet, hogy e jelzések a verseibe voltak elrejtve. Az Öregek könyvébe például. Dr. Csiky Kálmán, a kiváló elmegyógyász (Szilágyi Domokosnak is orvosa) beszélt egyszer nekem arról, hogy a festőművészek színhasználata sokat elárul még oly rejtett lelki és szenvedélybetegségeikről. Költők esetében valószínűleg van ennek nyelvhasználatbeli megfelelője. Jelzők, hasonlatok, szóképek vallhatnak - közvetlen jelentésükön túl - arról is, amit a költő eltitkolni igyekszik. Éppen csak az ilyen olvasatnak (tudtommal) még nincs kidolgozott módszertana.-A fentiek okán megkerülhetetlen a kérdés: miképpen befolyásolja a való életről szóló, későbbi - azaz mai - tudásunk Szilágyi Domokos költői életművének megítélését? Hogyan keresztezi egymást - ha keresztezi egyáltalán - a világban erkölcs és esztétikum? Gondolhatunk-e Szisz élete, sorsa kapcsán a köz törvényes bűnöző Villonra vagy mondjuk az aligha feddhetetlen életvitelű Balassi Bálintra, Janus Pannoniusra, Ady Endrére... ?- Minden hasonlat sántít, mondja a szállóige, és az általad felhozott példák mindkét lábukra. Szilágyi Domokos nem volt köztörvényes bűnöző, mint Villon, és nem is a nemiség erkölcsi megítélése ellen vétett, mint Balassi vagy Ady. Szilágyi Domokos bűne tipikusan a diktatúrák „szövődménye"; egy bűnös rendszer nehezen tűri, hogy alattvalói (mert hiszen csak alattvalókat ismer, nem egyéneket és polgárokat) tisztábbak legyenek nála. Nem csábít a bűnre, hanem kényszerít - ilyen kényszernek engedett Szilágyi Domokos is. A kényszernek engedett, de a kényszer szülte bűn költői felismerésre is vezette. Búcsú a trópusoktól című kötetében olvashatjuk: „énnekem ne mondjátok, hogy »szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«, csak ennyit / mondjatok: / »szeresd felebarátodat hasba lőni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat gázkamrába / küldeni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat villamosszékbe ültetni, mint / tenmagadat, szeresd felebarátodat arcul köpni, mint tenmagadat; szeress felebarátodra / atombombát dobni, mint tenmagadra; szeress felebarátod húsán hízni, mint / tenmagadén« -: / csak ennyit mondjatok, és akkor bizony mondom, hiszek 66