Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 5. szám - Porczió Veronika: "Még a nem-én is én voltam": Lázáry René Sándor versei és a szerepvers poétikája

életrajzi és filológiai lábjegyzetek kísérik.9 Ugyanez az additív gyakorlat fedezhető föl a Híd 1967/6. számában, ahol Weöres Sándor az első Psyché-verseket közölte, itt azonban Weöres Psychét mint a közreadó „személyiség-szeletét" engedi olvasni.10 11 Kovács András Ferenc ilyenfajta gesztussal nem él, a Lázáry René Sándor-versek lírai identitása nem kapcsolható szorosan a költemények valódi szerzőjének személyiségvonásaihoz. Bonyolítja a Lázáry-versek olvashatóságát, hogy a korpuszba Kovács András Ferenc további alteregói is behallatszanak: Lázáry teszi közzé Fu An-kung két versét (Csangani szépség, Tutajosdal a Jangcén)n, csakúgy, mint Caius Licinius Calvus négy epigrammáját,12 illetve versei között

9 Ezeket a lábjegyzeteket a változatosság jellemzi. Az egyik legelső így szól:

„Lázáry René Sándor 1859-ben született Kolozsvárott. Latin és francia szakos tanár volt, kiváló romanista hírében állott, de hosszabb ideig hivatalnokként is működött. Marosvásárhelyen hunyt el 1927-ben. Mintegy húsz-huszonöt vers maradt utána: kéziratos formában, a Molter-hagyatékban. (Marosi Ildikó és Marosi Barna szíves hozzájárulásával közzéteszi: Kovács András Ferenci" (Tiszatáj, 1993/6. 7.)

Ez a „prototípus" fog fokozatosan adatokkal kibővülni és kiszélesedni, ami az opusok számát illeti. Például a Tiszatáj 2000/5. számában ez olvasható:

„Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. Latin és francia szakos tanár volt, kiváló romanista hírében állott, de ez nem bizonyított, mindenesetre hosszabb ideig hivatalnokként is működött. 1890-től Marosvásárhelyen élt. A várossal szomszédos Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Ötvenkilenc verse még 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból. A hirtelen, sőt: hihetetlen fölfedezést követő filológiai kutatómunka, illetve a nehéz és szövevényes életrajzi nyomozás eredményeképpen jó néhány eredeti Lázáry-levélre és elegyes fóljegyzésre bukkantunk a költő élettársának, későbbi özvegyének, Vajdaréthy Júliának mindeddig lappangó hagyatékában... Am ugyanott további százhatvan költeményre, valamint Marullo Pazzi (késő reneszánsz költő és zeneszerző) tizenhét versének Lázáry általi fordítására, avagy átköltésére akadtunk... A Lázáry-oeuvre immár teljesnek látszott, amikor is 1995 júliusában (a marosvásárhelyi Teleki Téka és dr. Vajdaréthy Rábán fáradhatatlan közreműködésének köszönhetően) a Vajdaréthy Júlia-féle kéziratköteg fájóan hiányzó, elveszettnek hitt részeire is rátalálhattunk. .. Egy szürke notesz és újabb százhuszonhárom vers! Zömükben fiatalkori próbálkozások, rögtönzések, úti képek, zsengék; illetőleg már kései költemények, poémák, megkeseredett tréfák, szomorú töredékek: egy életmű törmelékei... Közöttük néhány általunk eleddig ismeretlen átköltés, avagy fordítás: Caius Licinius Calvus (Catullus-kori latin), Sir Andrew Blacksmith (XVlll. századi angol) és Fu An-kung (Vili. századi kínai) költőktől. Lázáry lírikusi hagyatéka így, a maga összességében 359, még pontosabban 449, de tulajdonképpen 926 verset tartalmaz. Az egésznek mutatkozó szövegkorpusz földolgozása roppant időigényes, ám folyamatban van. (Közzéteszi: Kovács András Ferenci"

Napjaink Lázáry-közreadásait már ez a lábjegyzet kíséri:

„Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. 1890-től már főleg Marosvásárhelyen élt - Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Költői műveinek és írott hagyatékának méltó felfedezése még hosszú ideig váratott magára. Verseinek legelső (bár elenyésző) része csak 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból, aztán később mind nagyobb és nagyobb adagokban, de szinte véletlenszerűen, a Teleki Téka titkosított állományából, illetőleg a költő özvegyének, Vajdaréthy Júliának hosszan lappangó hagyatékából, továbbá más, korabeli (részben családi, részben baráti) hagyatékokból is. Igen terjedelmes, bár eléggé szétszórt lírai életműről lévén szó, még a Lázáry-versek és verstöredékek, változatok meg másolatok, átírások és fordítások, vagy a prózai fragmentumok számát tekintve sem bocsátkozhatunk elhamarkodott számításokba, sem előzetes mérlegelésekbe, mert a már-már egésznek mutatkozó szövegkorpusz még újabb meglepetéseket is tartogathat - földolgozása roppant időigényes, hosszú évekre rúghat, ám kétségtelenül folyamatban van. (Közzéteszi: Kovács András Ferenci" (pl. Jelenkor, 2012/9. 836.)

10 „A magyar irodalomban talán szokatlan, hogy valaki az énjének egy-egy megvalósíthatatlan részét egy másik személlyé sűrítse, olykor más korszakba is. [...] Ez a »pót-én-kivetítés« alkalmat ád más temperamentum és más stílus használatára..." (Weöres Sándor, Psyché. Egy hajdani költőnő versei, Híd, 1967/6., 498.)

11 Tiszatáj, 1998/4. 78-79. vagy Korunk, 1998/8. 13.

12 Holmi, 1998/8.1069.

55