Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 5. szám - Porczió Veronika: "Még a nem-én is én voltam": Lázáry René Sándor versei és a szerepvers poétikája

megtalálhatjuk Joe Coleman balladáját13, Kálmáncsehy alezredes1^ fóljegyzéseit15, amelyek Jack Cole-ra, Kovács András Ferenc egy másik personájára utalhatnak, vagy akár Marullo Pazzi verseinek fordításait.16 Másfajta, de éppen ilyen mértékű elbonyolítást szülnek azok a Lázáry René Sándor szignatúrával szereplő költemények, amelyek maguk is fordításokként, átiratokként vannak megjelölve az alcímben vagy az aláírásban, példaként: Lenge, latin szerenád (Petronius Arbiter éneke)17; Fürdőkád (Fordítás Rhuphinostól);18 Lazarillo de Segovia rövidebb románca.19

Több Lázáry-versre is jellemző a város- és földrajzi nevek sorjázása, szétszórása a versszövetben, ez az eljárás közvetítheti a mindenhol, és ezért sehol nem-lét lételbizonytala- nító tapasztalatát, a földrajzi „terekben", városokban, még inkább a nevek idegenségében való „elveszést". A legelevenebb példa, amely tematikusán is ezt viszi színre az Ahasvérus zárszámadása;20 21 22 további példaként meg kell említenünk pl. a Regestra Hungarorum21, a Mint Baalbek, Byblos, Petra, Palmyra22 és a Frankhoni tornyok23 24 című verseket.

Ez utóbbi szövegben egy újabb tapasztalattal kell számolnunk - az idegen (francia) nyelvvel. A Frankhoni tornyok szcenikáját francia városnevek fölsorolása indítja, a görög nyelv ránk hagyományozta pentameterben („Saint-Denis, Chartres, Amiens, Reims, Rouen, Albi, Toulouse, / Tours, Le Mans, Angouléme, Arles, Sens, Troyes, Senlis, Beauvais, / Saint-Benoit, Thoronet, Bourges, Moulins, Auxerre, Autun, / Conques, Moissac, Soissons, Pontigny, Caen, Périgueux, / La Fléche, Uzérche, Le Puy..."). A nevek illeszkednek a versritmikába, kitöltenek egy ritmikai struktúrát, összecsengenek, létrehoznak egyfajta eufonikus hangzástapasztalatot. Ez az akusztikai szerkezet magyar anyanyelvű olvasónak mégsem teljes egészében hozzáférhető: nehéz hangzóvá tenni a francia városneveket - működésük, működtetésük kulturálisan kódolt. A jelentésük is idegenséget implikál és okoz, a nominálisan színre vitt szavakhoz pedig nem rendelhető hozzá hagyományos szintaktikai funkció, nem építenek ki alany-állítmány szerkezeteket.

Lázáry-költészetében gyakran megmutatódik a versnyelv versnyelvi reflexiója, a nyelvvel való „bíbelődés". A versalkotás nehézsége, bonyodalmassága, egyúttal Lázáry nyelvhez való viszonya tematikus szinten is érdekes formációkat hoz létre. A Palinódia24 című vers mintegy a kötői életmű (mint olyan) sikerületlenségét állítja (mint ahogyan azt a cím architextuális kódja is előrebocsájtja). A kapcsos könyvbe felgyűlt „firkák" nem azonosak a lírai én mélyében megszólaló hanggal, elkülönböződnek („Maradjon így sok felgyűlt firka lomnak-/ [...]/ Enyésszen el rossz vázlat, satnya forma -/A mélyben mintha más hang hatna, forrna... II Más suttogás e könyv, másfajta Pátmos -"). A mélyében megszólaló hanghoz képest az elkészült könyv idegenszerű, másfajta suttogás vagy csak suttogás. Ezzel a logikusan végigvitt

13 Látó, 1996/3. 3.; Magyar Napló, 1996/5-6. 62.

14 „Kálmáncsehy nagybátyám még kilencvenkettő márciusában meghalt /[...]/ General Joseph Coleman lön Kálmáncsehy József 48-as hadnagyból, / Nemzeti büszkeséggé lett..." Uo.

15 Kortárs, 1997/1. 46.

16 Helikon, 1996/6. 5.

17 Alföld, 2002/3. 5.

18 Látó, 2002/3. 62.

19 Helikon, 1995/2. 3.

20 Forrás, 1997/4. 20.

21 Forrás, 1995/9. 3.

22 Kortárs, 1997/9. 39.

23 Holmi, 1996/9. 1242.

24 Helikon, 1993/14. 11.; Magyar Napló, 1993/7. 21.

56