Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Porczió Veronika: "Még a nem-én is én voltam": Lázáry René Sándor versei és a szerepvers poétikája
Porczió Veronika „Még a nem-én is én voltam"- Lázáry René Sándor versei és a szerepvers poétikája Jelen tanulmányban a szerepverset a lírai én kimondása felől közelítjük meg, és ennek a versnyelvi összetettségét vizsgáljuk. Amikor a lírai versekben „én" áll (vagy ennek valamilyen ragozott formája), akkor ez egyszersmind grammatikai alany, pragmatikai viszony (például én-te), retorikai figura (például megszólítás, arcadás), továbbá szemlélethez kapcsolódó képzet egy beszédhelyzetben (például Antonius vallomást intéz Kleopátrához egy Lázáry-átköltésben). Ezek a lírai költemény rendszerében eltérő síkokon helyezkednek el, de az olvasást a kölcsönhatásaik irányítják. Ezek a különnemű és kölcsönható nyelvi rendszerek nem egységesíthetőek a szerep fogalmában. A szerepvers fogalmát a szakirodalom nem egységesen használja. Legelemibb használatakor olyan verset ért rajta, amikor „a költő más helyzetébe, személybe képzelve magát szólal meg";1 tehát a szerepvers egyfajta „belehelyezkedés más emberi egyéniségbe, magatartásba".2 Ilyen értelemben leggyakrabban Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor helyzetdalait3 (pl. Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz)4 5, Kölcsey Zrínyi énekr1, Himnusz, Vanitatum vanitas című költeményeit tárgyaló, elemző írásokban (leginkább középiskolásoknak szánt tankönyvekben) találkozhatunk vele. A fogalom más szintű használatakor szerepversként jelölik meg például Weöres Sándor Psyché-verseit, tehát ilyenkor a lírai beszédszituáció összekapcsolódik egy tartós maszkképzéssel, amely akár egy teljes (ál)életművet felölel, de mindenképpen több versre, szövegre terjed ki. Az elkövetkezőkben ehhez a fogalom1 A szerepversekhez rendelt hagyományos irodalomtörténeti felfogás definíciójaként olvasható Szilágyi Zsófia Júlia Az alanyiság börtöne. Szilágyi Domokos szerepversei? című tanulmányában (Napút, 2006/8. http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_08/124.htm) 2 http://www.kjkg.sulinet.hu/cmsms/index.php?page=fogalmak 3 A Horváth János-i értelmező hagyományt folytatva, hiszen ezt olvashatjuk tőle Petőfi munkásságáról: „a tárgyi igazságot szívesen elhagyó fiktív jelleggel hívja fel figyelmünket költője tehetségének egyik legősibb s állandó eredetiségére: szerepjátszó, alakító hajlamára, mit legelőbb is önmagán gyakorol, élete adalékaiból egy Petőfi-szerepet formálván." Horváth János, Petőfi Sándor. Bp., 1922, 497-498. 4 „A Szerelemdal ugyanakkor szerepvers is, melyben a lírai én egy kissé kapatos férfi alakját ölti magára." Pethőné Nagy Csilla, Irodalomkönyv 10. Harmadik kiadás. Korona, Bp., 2005, 118. (Kiemelést megszüntettem - PV.) 5 „A Zrínyi éneke (1830) a Himnuszhoz és a Vanitatum vanitashoz hasonlóan szerepvers, amely a lírai személyesség távolításának, tárgyiasításának egyik módja. A vers megalkotott beszélője [...] Zrínyi Miklós..." Uo., 298. (Kiemeléseket megszüntettem - PV.) 53
