Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Győri László: Időrészlet; A régi ház; Eltűnt; Ulti
vezet, így aztán az ellenkezőjét cselekedte, mint ami hánytorgott benne. Egy férfi vette föl a telefont: - Találkozhatnánk? - kérdezte. - Hol? - Nézze, én a Klapka téren lakom. - Hányas szám alatt? - faggatta a férfi. - Fontos az? - Csak azért, mert én is ott lakom. - Klapka tér 28. - Jé, akkor egy házban lakunk. Lejönne a lépcsőházba? Kiss Attila vagyok az első emeletről. - A mindenit, jól összefutottak a szálak - mondta. - Hol látta? Hol? Már hetek óta a színét se láttuk. Tele van adóssággal, a végrehajtók elől se szó, se beszéd elillant. Mégis a nagybátyám, nem szeretném, ha a Dunából fognák ki. - Ne aggódjon, tegnap egy buszon láttam, békésen nézelődött ki az ablakon. - A mindenit, mi meg hetek óta szaladgálunk mindenfelé. A rendőrség egyelőre nem foglalkozik vele. Majd ha eltűnik, majd ha nagyon eltűnik, akkor majd körözni fogják. Most még nem. Azt mondták, nyugalom, biztos elszökött, majd ha megunja, hazamegy. Hát ez azért felelőtlenség. Szóval tegnap, egy buszon? - Buda felé, kutya baja. - Legalább ennyit tudunk. Hála istennek. - Szóljon, ha előkerül. - Persze - mondta a férfi. Hetekkel később, amikor még semmi hírt nem kapott felőle, egyszer csak elkapta az utcán ezt az Attila nevű szomszédot. - Ugyan! Már újra itthon lebzsel. Hajléktalanszállókban lakott, olyan büdös volt, amikor hazajött, hogy ki kellett szellőztetni. Jól kiizéit velünk. Még hogy eltűnt! Tudja, mikor fogjuk még egyszer keresni! Majd még egyszer ragasztgatok, keresgetek, én ugyan nem!- Hé, hova megy?! - kiáltotta. - Álljon meg! - A csámpás, kopasz férfi már majdnem a saroknál járt. Attila utána iramodott, a sarokról azonban visszatért. - Hadd menjen! - legyintett. - A bolond! Azóta is várja, hogy mikor fogják majd ki a Dunából. Azóta is várja, hogy egy tragikus esethez némi köze legyen, a végzetes dolog azonban sehogy sem akar bekövetkezni. Ulti Négy ember ül 1986. január 17-én a Blaga Ferdinánd téren, a régi szerkesztőségben: egy rovatvezető, három költő, a nevük nem nagy, de még előttük a világ. Ultiznak. Hadd menjen, ne is lássam! Jaj, csak ne te osztanál, nem vagyok én a te ellenséged! Passz. Másik passz. Ebben maradunk. Csendes ultiesély volt? Be kell mondani! Negyven meg egy daruszőrű húsz. Magam osztottam magamnak. Passz. Mehet. Nem áll össze. U, egy komolyabb lap! Ki osztotta, ki osztotta?! Uraim, hát borzasztó, nem tudok vele mit kezdeni. Ez is egy ulti. Megy. Ha bemondtad, most már muszáj csinálni. Ezzel tudok kimenni. Az már jó lesz. Jaj, jaj! Mért tetted a tízest bele, a királyt kellett volna. Igen, hát igen. Igen, igen. Mindenképp megvan neki, volt neki egy tartalék húszasa. Mért nem kontráztam én?! Az öregek azt mondják, hogy a partnernél egy tízesre lehet számítani. 17
