Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Győri László: Időrészlet; A régi ház; Eltűnt; Ulti
Én makkal akartam indulni. Egy partikontrával kereshettünk volna valamit, de nem mertem. Hadd menjen! Előre megnézted a lapokat? El voltunk osztva. Zöld. O, de szép, de szép! Ott lenne a tízes? Nem igaz, nem igaz! Hát igen, a tízes talonban van. Aszongya, kapsz egy ötvenet. Egyetlen gyenge kis makkom volt. Hajszálon múlott. Passz! Passz piros. Adsz te nekem, adsz te nekem! Persze, hogy adok. Ulti. Igen. Hát a színem tök. Van egy daruszőrű húszam. Kontra. Mehet, mehet. Rendben van. Én azért ravaszkodtam. Negyven volt, de nem mondtam be, rájöttem, hogy hússzal már nem jó, túlvariáltam, de így jó. Ha van húszam, akkor már jó vagyok. Igyál már egy kortyot, ne légy olyan szerény! Passz. Másik passz. Az es jó! Hat, hat. Jobb is így akkor. El ne ereszd a fácán farkát, ha már egyszer megfogtad! Van egy bóbitás húszam. Ha kihajtjuk, akkor jó, de nem tudtuk. Négy forint, úristen! Kenem akkor a makk ászt. így osztok én, na, látod? Gyenge ulti. Gyere! Megy. Tökilintyő! Legyen partikontra! Semmivel? Semmivel! Jó. Te osztasz, ne mélázz! Hát ez meg mi? Hogy szarják össze a verebek a kezed! És így tovább, egészen addig, amíg el nem fogy a bor, és különben is, most már ideje hazamenni, mert elmászik előlük az utolsó villamos. így ultiztak a Blaga Ferdinánd téri sajtószékházban 1986. január 17-én este a szerkesztő meg a három költő. Füstben, kotyogó palackok társaságában. Még ultiznak egyet-egyet, de már nem sokáig, a székházat lebontják, a hadfiak szétszélednek, a levegőbe foszlik a kontra, a rekontra, a daruszőrű, a bóbitás húszas, hogy a verebek szarják le a kezed! 18
