Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Győri László: Időrészlet; A régi ház; Eltűnt; Ulti
A szép nagy riportot nem készítettem el, sőt a levél is elkallódott. Apámról, a sporttársról, csak az országos galambújság halálirata maradt fönn az utókorra. Kiürült a padlás, kiürült a házrész, rám maradt a gond, hogy mi történjen vele. Ha az egész ház egyedül az enyém, talán másképpen döntök, de így, hogy hátul is, elöl is szorít valaki, szendvicsbe raktak, s csak a közbülső vagyok én, úgy határoztam, eladom, nem közösködöm; egyébként sem használnám semmire, mit csináljak egy sötét utcai, egy még sötétebb belső szobával, egy árnyékos konyhával, egy olyan fürdőszobával, amelyben a meleg vizet ősrégi rézhenger állítja elő, egy tátongó galambpadlással, Marikával meg a kornyikáló istenbolondjával. Eladom. Még az a szerencse, örökké válnak a házaspárok, mindig akad egy békéden kettős, nekem is jutott egy elkülönült asszony, aki hirtelen felindulásból meg akarta venni az ingatlanomat, csakhogy végre megszabaduljon a férjétől. Egy darab ideig habozott, végül beadta a derekát, elhagyta azt a szép otthont, amelyben addig élt, ügyfelek lettünk. Sajnáltam szegényt, igazán szép lakása volt, nehéz lesz megszoknia az újat. Ha én lettem volna az ő helyében, én ugyan meg nem vásároltam volna a házamat: minden helyisége sötét, a fal csak alul tégla, felül földből van döngölve, salétromos, nedves, azért van derékig lemezzel borítva, hogy le ne omoljon, én ugyan a háta mögé tekintettem volna, minek a kulisz- sza, mind a két padlója el van korhadva, sőt itt-ott már valóságosan el is rothadt, a falat újra kellene szigetelni, a hajópadlót föltépni, tűzre vetni, ha a nedvességtől, a gombásodástól képes elégni egyáltalán, a tetőn a cementcserepek el vannak porladva, már csak az imádság tartja össze őket, a léceket, a gerendákat szétrágta a szú, a járatok már egész labirintust alkotnak, elemésztett és kitüremített faporladékkal vannak tele, nem kell ide már Ariadné fonala, az egész labirintus bármikor összeomlik, de hát az igazságot nem mondhattam el neki, szerettem volna már megszabadulni a tehertől, pénzt akartam látni. Láttam is érte, és 1989 augusztusában szemet vetettünk a hegyek közt egy házra, amely a végveszély előtt állt, észleltük is, ennek ellenére alkut kötöttünk rá. És akkor következett csak a java. A régi ház Egy kis Krúdy Nem egészen most, de történt, hogy Wesselényi Ákos egy régi házba tévedt, ahol valamely hajdani barátja felől kívánt tudakozódni. Éppen azon tűnődött, melyik ajtón kopogtasson, amikor is az egyik ablakból előkelő külsejű hölgy ugrott a nyakába. A hölgy menekülni látszott. Sötét hajú, villogó szemű asszonyka volt, talán olyasféle, aki a szerelemben sajátos áloméletet él késő vénségéig. Wesselényi Ákos már látott ilyen hölgyeket, úgy vélte, bizonyosan külön magatartása van harisnyájuknak, cipőjüknek, szoknyájuknak, s valószínűleg egy mindennapitól eltérő nyelvet beszélnek. 12
