Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - A. Sajti Enikő: "A nemzeti lelkiismeret őrállója": Cseres Tibor: Hideg napok és a „ még hidegebb napok”

ban. Ennek a pattanásig feszült légkörnek a rovására írható, hogy a szerző megsemmisítette az anyaggyűjtés során a résztvevőkkel, szemtanúkkal készített magnetofonfelvételeket. "11 Az író így vall a könyvét ért vádakról: „Leginkább azonban az a személyes találkozás ütött szíven, amelyben a könyv megjelenésének másnapján volt részem. A könyvheti sátornál a bezdáni ember panaszolta, hogy nincsen benne véres munkámban semmi abból, ami Bezdánban történt. Ahol is az ő apját és öccsét másfélszáz falubéli társukkal együtt 1944 októberében a jugoszláv partizánok kivégezték, lemészárolták. Ez a panasz volt az első tételes értesülésem a 44 őszén Bácskában történtekről... "12 13

1990-ben a kolozsvári Korunkban azt nyilatkozta, hogy egy belgrádi találkozón, ahol a könyvéről beszélgettek, szóba került, miért írta meg a Hideg napokat, s ő világosan megfogalmazta, hogy jugoszláv részről kompenzációt várt, s most is azt várja, íróik tárják fel az ártatlanul meggyilkolt magyarok históriáját. Mint mondta: „azért írtam meg ezt a művet, mert reméltem és remélem azt, hogy a 3500 Újvidéken kivégzett ártatlan embernek vagy nagyrészt ártatlan embernek a vére úgy száll vissza a gyilkosokra, hogy a következő 40-50-60 ezer magyar vére is visszaszállhat a gyilkosokra, akik '44-ben, miután a vesztett háború után a partizánok visszatértek Bácskába, vagy bevonultak Bácskába, ott 3500-nak tízszeresét, hússzorosát végezték ki. Én reméltem és remélem, mondtam akkor Belgrádban, hogy ennek a történetét egy szerb író írja meg. Erre csodálkozás következett és valaki felállt, nevét már nem tudom, szerb író, elmondta, hogy nem tudja, hogy ők tudnak-e ezzel foglalkozni, mert számukra ez a szám, akkor is, ha 60 ezerig felmegyünk a kivégzett bácskai férfiak számát illetően, bagatell az egész jugoszláv emberveszteséghez képest. "14 A névtelen szerb író szájába a Vérbosszú Bácskában című könyvében ezeket a szavakat adja: „A második világháború táján Jugoszláviában háborús, polgárháborús körülmények között közel kétmillió embert öltek meg, pusztítottak el, végeztek ki. Ehhez a hullatömeghez (hősi halotthoz) képest a bácskai áldozatok száma csekélység - csepp a tengerben. "15

Mivel reményei nem váltak valóra, és hiába várta (sokakkal együtt) valamely jugoszláviai író hasonló művét, megírta a Bezdáni embert, amely főleg külpolitikai okok miatt kilenc évig nem jelenhetett meg, végül a Kortárs 1973. 11. száma közölte. Főhőse, a bezdáni ember, akinek apját és öccsét az elbeszélés szerint még száztizenhat másik ártatlan magyarral együtt a partizánok 1944 őszén kivégezték, nem bosz- szúra vágyik, csak annyit szeretne elérni, adja hőse szájába írása szándékát a szerző, hogy „Hát hogy tudják: ártatlanok voltak. Hirdessék ki, hogy ezek és ezek, név szerint valamennyien ártatlanok voltak. (...) írják le egy könyvben vagy egy újságban a névsort."16

12 Gergely Ferenc: Levelek Cseres Tibornak (1960-1969) ArchívNET, 2012, 12. évfolyam, 1. sz. 4. http://www.archivnet.hu/hetkoznapok/levelek_cseres_tibornak_19601969.html7oldaM A letöltés ideje 2014. december 9.

13 Cseres Tibor: „Növeli, ki elfódi a bajt!" 5. o. Cseres Tibor hagyatéka. PIM Kézirattár, Gy. n. sz.: 2003/46.

14 Kolozsvári Papp László: Sós vízben konzerválva. (Beszélgetés Cseres Tiborral). Korunk, 1990. 5. sz. 561.

15 Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Magvető Kiadó, Budapest, 1991. 24—25. Ma mintegy 1 027.000 főre teszik Jugoszlávia második világháborús emberveszteségét.

16 Cseres Tibor: A bezdáni ember. In: uő: Hideg napok, Búcsú nélkül, Bizonytalan század. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 189., 191.

101