Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - A. Sajti Enikő: "A nemzeti lelkiismeret őrállója": Cseres Tibor: Hideg napok és a „ még hidegebb napok”

Mert védtelen ártatlanok ellen elkövetett fegyveres erőszak becstelenségében nemcsak azt terheli a felelősség, aki a fegyvert használja, hanem azt is, aki tud a gyilkos merényletről és hallgat.

Ezt a hallgatást akartam én megtörni, a magam nevében és népem nevében, amikor a Hideg napokban egy nemzeti szégyennel akartam leszámolni. Ha lehet, egyszer s mindenkorra. (...)

Úgy tetszik talán, hogy regényem története egyszeri történet - sehol máshol nem eshetett volna meg, mint ahol és akikkel megesett - szándékom mégis a legszélesebb körre törekvő általánosítás, s a legáltalánosabb visszaható és előremutató, óvó figyelmeztetés.

Mert amit leírok, bárhol megtörténhetett volna a világon, hol ember fegyverrel ront emberre. Sőt meg is történik ma is, napjainkban is, csak a vérükbe roskadók nem tudnak kiáltani, s ha kiáltanak, a megbúvó gyávák nem adják tovább a haldoklók hangját, mert becstelen lelkűk lényege a hallgatás, megfélemlített életük elrendelt jövendő terhe, s a lelkűkre osztott bűntársi bűnrészesség, a társgyilkosság, melyet hallgatással követtek és követnek el. (...) A védtelen embercsoportok ügye a fegyveres hatalommal szemben mindig igaz ügy.,<9

A könyv, amelyet először a Magvető Kiadó jelentetett meg 1964-ben, élénk érdeklődést váltott ki, de már a Kortársban megjelent részletekre is felfigyelt a kritika és az olvasóközönség. Egyes kritikusok és az értő olvasók egyenesen remekműnek kiáltották ki, mások pedig hazaárulásról beszéltek. Ő maga röviden így foglalta össze könyve hatását: „Sokan üdvözölték bátorságomat, sokan mások meg hazaárulást emlegettek még hozzám intézett leveleikben is."9 10 11 Máshol a „magyar lelkiismeret'' regényének nevezte írását, egy helyen pedig így ír: „a Hideg napok csak három nap történetére vállalkozott, s mindössze annyi ravaszsággal toldja meg a tárgyat, a mezítelen, s minden oldalról körülbiztosított és elszigetelt szégyenteljes valóságot, hogy négy olyan szereplő tudatán szűri újra az időt, akik maguk nem követtek el semmi olyat, amiért a világi törvények szerint felelősségre vonhatók lennének - csak jelen voltak. Vétkük csupán az, ahogyan gondolkodnak arról a három napról, négy esztendő múlván. "n A mű sok kiadást ért meg, a Magvető többször is kiadta, amelyet más kiadók, például a Szépirodalmi is követett, de külön kötet készült 1967-ben Kovács András filmje kapcsán is, Ötlettől a filmig címmel, s a film 1968-ban bekerült a filmkritikusok legjobb 12 magyar filmje közé, illetve számos díjat nyert nemzetközi fesztiválokon is. A rendező ezt a filmjét joggal nevezte „a személyes felelősség drámájának". A hivatalos kultúrpolitika persze igyekezett a könyvet beilleszteni a korszak „szocialista hazafiság" koncepciójába, amely szerint „az igazi hazafiság" kialakításához nemcsak értékeink és erényeink ismerete és szeretete tartozik hozzá, de „a nemzeti szégyenérzet" is.

A könyv első külföldi kiadására, nyilván nem véletlenül, Jugoszláviában került sor „szerbhorvátul”, még 1966-ban, a pár éve elhunyt kitűnő műfordító, Sava Babic fordításában. Ezt követte a román kiadás 1967-ben, amelyhez, mint már említettük, a szerző külön előszót írt. De olvasható a Hideg napok angolul, csehül, oroszul, németül, horvátul, sőt még kazah nyelven is. Gergely Ferenc, Cseres Tibor veje, az író leveleinek közreadója a Hideg napok fogadtatása kapcsán így fogalmaz: „A szitkozódó levelektől az életveszélyes fenyegetésekig, az egyetértő olvasói dicsérettől a harcokban résztvevők, valamint a bácskai túlélők segítőkész bátorításáig minden található a szerző postaládájá9 Cseres Tibor: Levél Bukarestbe. 2-3. o. Cseres Tibor hagyatéka. PIM Kézirattár, Gy. n. sz.: 2003/46.

10 Cseres Tibor: „Növeli, ki elfódi a bajt!" 5. o. Uo.

11 Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 1991. 98-99.

100