Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - Fried István: A legfeleslegesebb(?) ember: Sztyepan Trofimovics – Dosztojevszkij – Turgenyev

A csudák jelentéskörébe érthetnék a társadalmon kívüliségnek bizonyos vonatkozását, valamint az olyan egyediséget, amelynek távoli vonzáskörébe akár még a felesleges ember is besorolható volna: furcsa szerelmi története szembeállítható a Litvinovéval, amelyben hol a szenvedély, hol a „tiszta" szerelem dominál, talajtalansága lehet annak az oka, hogy története nem kaphat határozott kontúrokat, csak mások történetének epizódjaként, mellékágaként juthat figyelemhez. Itt sem a képességekkel van baj, „mindössze" azzal, hogy e képességek nem találják meg azt az alkalmas formát, amely lehetőséget biztosítana kibontakozásuknak, egy dialógusba való bekapcsolódásuknak. Az Ördögök (Bjeszü) Sztyepan Trofimovicsának nincsenek külső turgenyevi tulajdonságai, ilyenekkel Karmazinov rendelkezik, fölös bőséggel. Viszont evvel a figurával az igen öntudatos elbeszélő, aki sokszor, sok helyen bukkan föl az Ördögökben (Bjeszü), hogy a megbízható szemtanú illúzióját ébren tartsa, reagálni látszik a turgenyevi felesleges emberre, annak életmódjára, hamleti és Don Quijote-i vonásaira, szó és tett szétválására. A Turgenyev- és Bazarov- bírálat meglebegtetése elbeszélői figyelmeztetés egy olyan olvasási lehetőségre, amely szerint ez a figura része a vitának, amelynek címzettje a turgenyevi életmű. A Töretlen föld (Nov') mintha visszatérne erre a kérdésre, ám annyi áttétellel, a Turgenyev-életmű körül szerveződött véleményekre oly távoli reagálással, kései összegzéskísérlettel, hogy ez (mármint a vita) elhomályosult emlékként realizálódik az egyes szereplők rajzán keresztül.

72