Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - Fried István: A legfeleslegesebb(?) ember: Sztyepan Trofimovics – Dosztojevszkij – Turgenyev

Fried István

A legfeleslegesebb(?) ember

(Sztyepan Trofimovics-Dosztojevszkij-Turgenyev)

„ A szóbeli magyarázat során ki lehet javítani a kitűnő könyvnek a hibáit, amely iránt különben a legnagyobb tisztelettel viseltetek,"

(V izlozsenyii usztnom mozsno upravity osibki etoj zamecsatyel'noj knyigi, k kotoroj ja, razumejetszja, gotov otnyesztyity sz csrezvücsajnüm uvazse- nyijem)1

Az olykor - nem egészen jogtalanul - pamfletregénynek, máskor szintén nem egészen jogtalanul Oroszország-regénynek, elképzelhetően generációs regénynek (a szülők és gyermekek regényének), illetőleg tézis- és/vagy eszmeregénynek, nem csekély túlzással kulcsregénynek besorolt, minősített (félreértelmezett) Ördögök (Bjeszü) - már csak e hevenyészett utalásokat szem előtt tartva - inkább azt tanúsítja, hogy ellenáll a merev osztályozási kísérleteknek, sokrétűségével, a regénynyelv erős differenciáltságával jóval inkább a prózapoétika új útjainak keresésében mutatkozik érdekeltnek, és lehetőséget kínál egymással ellentétes magyarázatokra. Ugyanis a részint a Nyecsajev- perből, részint a Dosztojevszkij-Turgenyev-viszonyból „levezetett" eseményértelmezés nem csupán azért nevezhető leszűkítő jellegűnek, mivel a Dosztojevszkij-Granovszkij-, Dosztojevszkij-Bjelinszkij-viszonyból származó elemeket is figyelembe kell vennie az életrajzi referencialitás alapján álló kutatásnak, hanem azért, mert

1) az előbb felsoroltaknál jóval sűrűbb intertextuális vonatkozások szövik át a regény epizódjait; és

2) ezzel összefüggésben nem pusztán a Turgenyevhez fűződő tvorcseszkij dialog (teremtő párbeszéd) élénk jelenlétét konstatálhatjuk (itt sem mellékes, hogy a Turgenyev- karikatúra, Karmazinov figurája mellett levelek, regények, esszék veendők számításba, hogy ha az Ördögök (Bjeszü) gondolatvilágának fölfejtésére vállalkozunk);

3) az orosz regénynyelv új útjait „megtervező" Dosztojevszkij ebben a regényében olyan széleskörűen vonja be a történésekbe a társadalmi, szellemi, „irodalmi" élet különféle reprezentánsait, olyan jellegzetes megnyilatkozásait szólaltatja meg egy nyelvi (szub)kultúrának, olyan periodikus rajzát vázolja föl az egymással összefüggő, végső fokon egymást kizáró világnézeti változatoknak, hogy műve nem korlátozható egy-egy kortársi regényalakzatra, hanem ezekkel vitahelyzetben kísérli meg regénykísérletének elhatárolását, ezen belül egy erőteljesen ironizáló - sőt, Karmazinov előadásakor a tra- vesztiáig hatoló - nyelv érvényesítését: és ezen keresztül a XIX. század egy jellegzetes,

1 F. M. Dosztojevszkij: Szobranyije szocsinyenyij v pjatnadeatyi tomah. Tom szegy'moj. «Bjeszü». Glava «U Tyihona». Tyeksztü podgotovili i primecsanyija szosztavili N. F. Budanova i dr. redaktor 7-go torna V. A. Tunyimanov. Leningrad 1990, 601-602.

63