Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Péter Márta: talvisota / téli háború: vers

is ráborul az alagútra

Mire kivilágosodott, már francia területen vagyunk. Sokkal jobban hasonlít a magyar tájakhoz, mint az olasz. De favázú ekével láttam szántani, ami Magyarországon ismeretlen. A francia középhegység területén rohanunk egy négyvágányú vonalon. A köd lassanként felszakad. Lépten-nyomon alagút, és olyankor sötétség, mert a villanykörték hiányzanak. Háborús országban vagyunk. Lyont messze balról hagytuk el, s rövidesen sok-sok kis állomáson átszaladva Dijonban vagyunk. Katonák mindenhol. A franciák nagyon kedvesek. Tovább rohanunk. Hidak következnek. A Yonne kanyarog mellettünk. Olyasfajta folyó ez, mint a Körös. Duzzasztógátak szakítják meg sok helyen, melyek egymásfél méteres eséseket csinálnak rajta. Gondolom, hajózás miatt van, mert hajókat látok rajta. Montereau-nál meglátjuk a Szajnát, a franciák Tiszáját. Nyugodtan hömpölyög széles medrében.

9-én 11.50-kor megérkezünk Párizsba, egy kisebb pályaudvarra, mindjárt hatalmas autóbuszokba szállunk, melyeket katonák vezetnek, és egy kaszárnyába visznek (falai Napóleon korabeli képekkel vannak telepingáiva). Villamos nincs, csak a földalatti, a világhírű „Metró". Mindenfelé autó és busz. Lófogatú kocsit nem látni. A párizsi nőkhöz fűzött reményeimben csalódtam. Az úton alig láttam valamirevaló szép lányt. Ellenben sok női katonát. Azok voltak talán a legcsino- sabbak. A franciák igyekeztek kitenni magukért, de a magyar konyhának nincsen párja. Gyönyörű vörös (bordeauxi) bort is adtak, de az íze pocsék volt.

apám nem volt borivó, ivó se,

leginkább semmit ivott, ha kínálták

ünnepkor, mégis azt hitték néha, nyelt valamit

mert köd szállt föl szeméből (vagy ráereszkedett)

és messze nézett, és olykor elment, lebegett

vagy tán vonszolódott az emberlények

útján, mellettem is szótlanul el.

értettem őt és sokszor

féltem idegenségét

(kitörő haragját)

vajon merre járt

magában

Este indultunk tovább. Vaksötétség mindenhol. Az utolsó kis faluban is több a világítás, mint Párizsban. Az autók lámpája halványvörös, és nem erősebb egy kézilámpásnál. Vonatunk csöndes és sötét, mint a halottasvonat.

Éjjel hajóztunk be Dieppe-ben. A viharos hajnal már a Manche-csatornán talál, messze a parttól. Kis hajónk, mely a Versailles névre hallgat, vadul táncol a tengeren. Kevés kivétellel mindenki hány. Hiába, a magyarok nincsenek a tengerhez szokva. Büdösség, undor mindenfelé. Sok angol katona is van velünk, akik a nyugati frontról jönnek szabadságra. Megindul a barátkozás, de nem sokra megyünk

28