Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
Most nem annak a magyarázatát keresem, hogy miért „gyönyörűek" a hagyományos szépségeszmény szerint egyáltalán nem gyönyörű képek, s az sem foglakoztak hogy miért állok meg még ma is naponta Szilágyi Lászlónak a döbbenettől megdermedő Mózest ábrázoló képe előtt, hanem arra a kérdésre keresem a választ, miért volt számomra fontos ez a két jelenet, miért őriztem meg őket az emlékezetemben. Nem azért, mert visszaigazolták a választásaimat. Nem azért, mert két, a képzőművészetet, annak történetét, a mai világ mozgásait jól ismerő művész fontosnak találta a nálunk lévő képeket, az értékképzésnek az ezzel kapcsolatos mozzanata pedig fel sem merült bennem. Más miatt volt fontos számomra ez a két történéssor. Akkorra, amikor ezek lejátszódtak, már megértettem, hogy a képekkel is lehet együtt élni, a képekhez is lehet kötődni, ugyanúgy, mint a könyvekhez, s a könyvekben megmutatkozó világokhoz. Ez az ösztönösen feltörő hajlamom a külvilág felé ekkor mutatta meg magát először, ezért örültem annak, hogy volt, aki észrevette ezt. 30. Abban, hogy ez a hajlama felszínre tört, nagy szerepe volt Géczi Jánosnak. Jánossal együtt jártak az egyetemre, Zalán elválaszthatatlan barátja volt, sokat beszélgettek Baka Istvánnal. Talán a kilencvenes években látogatták meg először Jánost és Violát Veszprémben, később paloznaki házukban is nyaralhattak jó párszor. Ezeken a nyaralásokon a Balaton-felvidék világát, Jánosék házában a képzőművészet világát fedezte fel a maga számára. János valóban együtt élt a náluk lévő, jelentős mesterek által készített munkákkal, a lélegzetüket is ismerte, s mindent megtett azért, hogy a képek méltó helyen lehessenek. O ismertette meg őket Szilágyi Lászlóval és párjával, Zoéval is. Az első veszprémi útjukon tőlük vették az első, a lakásukba bekerülő képeket, köztük a Mózest, a nyaralásra félretett pénzből. A kép a ruhadarabra festett barna-sárga- vöröses háttéren királyfejet ábrázol, az arc egyik felét szemből, a másik felét oldalnézetből, a megdöbbenés pillanatában. János vitte el őket Salföldre is, Raffay Bélához, a kiváló szobrászhoz, első találkozásukkor egy egész napot beszélgettek ezzel a csöndes emberrel. Tőle a Kuporgó című marokszobrot őrzik nagy megbecsüléssel. így, a múzeumi kiállítóterektől távol érezte meg a képek és a szobrok világának gazdagságát. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, szüksége volt arra, hogy a művek mögött álló embert is érezze, egzisztenciális érintettségét, teljes világát, s arra is, hogy a maga világát is megérezze a képekben és a szobrokban. Szilágyi László 1966-ban született, a képzőművészeti főiskolát 1985 és 1991 között végezte, egyik mestere, Sváby Lajos szerint akkor expresszionista festőnek tartotta magát. 1991 és 1994 között Derkovits-ösztöndíjas volt, 1992-ben 51
