Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész

ismerkedett meg leendő feleségével, Zoéval, 1993-ban feleségével hazaköltözött Veszprémbe, 2002-ben különköltöztek egymástól. Szilágyi Lászlón pszichikai betegsége fokozatosan eluralkodott, 2007-ben halt meg. Halálakor írta róla Fenyvesi Ottó: „Szilágyi Lackó neve Veszprémben mintha egyike lenne azoknak a titkos hívószavaknak, amelyekről bizonyos műveltségű és életérzésű emberek egymást felismerik. Életművét titokzatos félhomály fedi, munkái szinte hozzáférhetetlenek. Festményeit igazából csak azok ismerhetik, akik bejáratosak voltak a műtermébe, merthogy sok minden mondható róla, de az nem, hogy a galériák elkényeztették volna kiállításajánlatokkal. Én utoljára egybegyűjtve a veszprémi VMK szocreál előcsarnokában láttam az utóbbi években készült festményei egy részét, ruhafogasok, kiszuperálásra váró pultok között, mögött felaggatva a zegzugokban. Előtte azért festményei megjárták a budapesti Műcsarnokot, eljutottak Párizsba a David Bowie tiszteletére szervezett kiállításra, de Lackó Európa kulturális fővárosát, Berlint is megcélozta. Tudtommal monográfia, átfogó katalógus sem készült az életműről, vagy legalább annak egyes periódusairól. Láthatók viszont többnyire pár ezer forintért szerteszórt festményei veszprémi magángyűjteményekben, lakásokban. A megalázottak és önpusztítók, outsiderek, punkok színjátszós hullafoltokkal festett portréi láthatók festményein. Pokolian szórakoztató tűzijáték. Széles gesztusokkal, expresszív vonásokkal vastagon felkent, néha felragasztott, összemontázsolt, csillogó rózsaszín tekintetű szörnyek. Vérespiros és monumentálisán mocskos fekete, barna áradat. Neonzöld. A létezés drámája a felismerés éles fényében megvilágítva. Irtózatos dobszóló. Furcsa és fájdalmas görcsben rángó figurák, ördögien cinikusak és keserűek, mint a XX. századvég volt. Legtöbbször önarcképek ezek, a saját lelki mozgásait, saját indulatait dokumentálta. XX. századi outsider volt, a társadalomból kitaszított lázadók festője, az ő életüket élte abban a két, két és fél évtizedben, amit alkotómunkára kimért számára a sors, s ebből is a betegséggel, skizofréniával, depresszióval vívott küzdelem töltötte ki az utolsó éveket. A '80-as évek végén, a '90-es évek elején volt a csúcson, amikor Zoéval (feleségével) valamelyest kordában tudták tartani a démonokat."*

2013-ban jelent meg, Szilágyi László címmel, Bordács Andrea szerkesztésében a festészetével foglalkozó és képeit bemutató kötet.

Raffay Béla 1944-ben született, 1963-tól járt a képzőművészeti főiskolára, itt egy ultrabalos, államellenes összeesküvésnek minősített „mozgalomban" vett részt, hat hónap felfüggesztett börtönre ítélték, s hosszú időre kiszorult a művészeti életből. 1975 óta Salfóldön él. „...felfedeztem, hogy konstruálni, teremteni is lehet a szépséget, ami nehéz dolog, mert a konstruált szépségnek fel kell tudni venni a versenyt a természeti szépséggel: Ha valaki egy mesterséges kavicsot akar csinálni, olyat, ami érdekes is, tehát különös, nincs könnyű dolga, mert sok természeti törvény kölcsönhatásának eredménye egy szép és formás kavics. Egy figurális szobornál sokkal több törvény hatását kell figyelembe venni, nemcsak a természeti, hanem a társadalmi törvényekét is, hiszen az ember a legbonyolultabb lény" - mondja egyik vallomásában.**

*http://nol.hu/archivum/archiv-434824-243701

**Raffay Béla: Vallomás, In: Raffay Béla, Vár ucca tizenhét - Album, in: Veszprém, 1994.1.

52