Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
aki saját »önéletrajzaként« tudja olvasni, mint én, s másként az, akinek a számára ez költészet. Persze, költészet:"* Mielőtt egyetlen mondat megjegyzést fűzne az idézettekhez, még egy részt idemásol Takáts József írásából. Az Anna Karenina híres kaszálójelenete kapcsán írja: „Aki kaszál, olyan cselekvést végez, amiben nagyon kevés egyéni vonás van. Csak gyakorlatban lehet megtanulni, leginkább olyasvalakitől ellesni, aki mestere e cselekvésnek, s aki szintén elleste valakitől korábban e mozdulatokat, s megismétli őket, nem pontosan ugyanúgy, mint akitől elleste, de majdnem ugyanúgy. A fiúk általában az apjuktól tanulják meg. A jó kaszálás ráadásul nem racionálisan ellenőrzött cselekvés, hanem olyan begyakorlott mozdulatsor, amelyben felfüggesztődik az akaratlagosság - mint Tolsztoj írja, a magafelejtés mozdulatsora. A kaszálás mozdulataiban öntudatlanul mindig egy közösség mozdulatai ismétlődnek: az egymás követő mesterek, az apák magafeledt mozdulatai."** Egyetlen mondatnyi megjegyzést fűz Takáts József mondataihoz: ilyen paraszti világ emléke él benne is. Erre emlékezik, miközben az idézett szerzőtől tudja azt is, hogy az emlékezés az ismétlődés megszakadásának a jele. Takáts József: Baksay, Oravecz, Tolsztoj, in: Takáts József: Kritikus minták, Bírálatok, előadások, esszék, tanulmányok, Kalligram, 2009, 131-140, idézett rész: 135-136. **Uo.: 139-140. 28. Az emlékezés az ismétlődés megszakadásának a jele, mondja Takáts József. Az emlékezés a folyamatosság megszakadásának a jele, ezt a megjegyzést teszi hozzá Takáts József megállapításához. Azt jelzi, hogy az életben megszakadt valami, s ezért visszafordulunk a múlthoz, új kiindulópontokat keresünk magunknak. Az emlékezés a cselekvés elakadásának a jelzője. Az emlékezés az új cselekvési lehetőségek keresése. 29. Mindazt, amiről most ír, később, az eddig leírtaknál jó tíz évvel később történt meg. Ezerkilencszázkilencvenöt nyarán festette meg Benes a lakásunkba, mondom, de nem is festette, hanem színezte ki nagyméretű szitanyomatát, az Egyszervolt állatok címűt. Ennél is évekkel később ült Tolnai Ottó a szobánkban, s ezt a képet nézte. Látszott rajta, hogy mélyen hatott rá a kép. Beszélgettünk volna, de Tolnai csak ült, nézte a képet. Hosszan, sokáig ült csendben, a képet nézve, aztán megszólalt. Gyönyörű - mondta. Hosszú évekkel később jött hozzánk Maurits Ferenc, a kiváló festő. Nem ült le a fotelba, amelyikből Tolnai Benes munkáját nézte, máshova sem ült le, tele volt feszültséggel, mint mindig, egyébként is egy kiállítás rendezéséről szaladtunk haza, hogy a képeinket megnézze. Rámutatott Benes Folyópart című képére, majd Szilágyi László Mózesére, s azt mondta, gyönyörűek, a világ bármelyik galériájában helyük lenne. 50
