Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Péter Márta: talvisota / téli háború: vers

kovába, ahol vagy, a világba akaszkodva benne és kívüle tovább és tovább ahogy az időt mérjük, míg fóleszi véges létünk, mert az embernek mindig kell a nagyság

Újra indulunk. A vonalak mindenütt villamosítva vannak, az észak-olaszországi vízesések szolgáltatják hozzá az erőt. Novara, melyről Horthy hajója volt elnevezve, Vercelli, majd Torino, ahol Kossuth volt vagy 30 éven át önkéntes száműzetésben (emigrációban). Szép, villogó fekete szemű olasz nőket látunk. Azonban az olaszok nem viselkednek olyan barátságosan, mint ahogy azt vártuk. Ám ez nem azért van, mintha mi ellenszenvesek volnánk nekik, talán inkább az ő természetük ellenszenves nekünk. A pengőért alig adnak valamit. Boruk rossz. A peronon mindenütt pincérek tologatják háromkerekű kocsijaikat és mindenfélét kínálnak eladásra. Kiszállni azonban senkinek nem szabad, így a vásárlás általában csak az ablakon keresztül történik. Be is csapnak bennünket.

Turint már sötétben hagytuk el és a gyönyörű Alpokat, a francia határt már sötétben léptük át. Pedig óriási hegyek között mehettünk. Egy helyen vagy húsz percig szaladtunk egy 14 km-es alagútban.

a mélyi nagyság belvilági alagútja, a valóból űzés nyomott kalandja elfalazott gátak, félés meg vállalhatatlan igaz hát marad minden megfejteden, életvégig az. mi voltál, s mi vagy,

idegszálaimban futó hirtelenség

ahogy tán más dolgok szülője, más idők s létek, nyomorult vétkek riadt vivője terhével halad s a magánsúlyok sötétje

27