Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
fordult, keresték maguknak azt az írót, gondolkodót, akinek a gondolkodását megismerve a saját korukról is beszélhetnek. Az egyik ilyen gondolkodó Németh László volt, de voltak mások is, igaz, Bibót később ismerték meg, de annak az időszaknak a szépirodalma sűrűn említette, idézte Krúdyt és Kosztolányit is, nem beszélve Hamvas Béláról. A Németh László iránt megnövekedett érdeklődést egyáltalán nem kell kizárólagosnak tartani, mondta akkor. 17. Nem emlékezett arra, hogy Sándor Iván ott volt a fehérvári tanácskozáson. Az emlékeiben vele kapcsolatban az élt, túl azon, hogy a nyolcvanas évek elejétől olvasta a regényeit és az esszéit, hogy Iván küldött egy fejezetet a Forrásnak, a levelet neki címezte, A Németh László-pör című könyvéből, a Németh-regényekkel foglalkozó részt küldte, a könyv ezerkilencszáznyolcvan- hatban jelent meg. Aztán később, már nyolcvannyolcban, akkor már volt otthon telefonjuk, írta már, lehallgatták a beszélgetéseiket, Hatvani Dani akkor már távozóban volt a Forrástól, Iván felhívta őt, s a következőket mondta: Nézd, hatalmas átalakulások kezdődnek, szeretném rögzíteni a történéseket, mit szólnál ahhoz, ha havonta írnék egy esszét a Forrásnak arról, hogy abban a hónapban mi történt az országban. Neki akkor semmi felhatalmazása nem volt arra, hogy a szerkesztőséget képviselje, de azonnal igent mondott a kérdésre. így kezdődött el Sándor Iván rendszerváltásról írott hármas könyvének története, a három esszéfüzérből kettő a Forrásban jelent meg. Mondja, nem emlékezett arra, hogy Sándor Iván ott volt az említett tanácskozáson, azt, hogy ott volt, Iván mondta neki most, az egyik este, szokásos telefonbeszélgetésük során, akkor kezdett erről beszélni, amikor ő már a most íródó részleteken gondolkodott. A tanácskozás után Vekerdi Lacival beszélgettünk, mondta Iván, rólad volt szó, dicsért téged, ahogy csak ő tudott dicsérni, ekkor léptél oda hozzánk, s fogtunk kezet egymással. Eszerint majdhogynem harmincéves személyes kapcsolat, barátság kapcsolja őket egymáshoz. Találkoztak Pesten, az Amerikai úti lakásban, aztán a Mexikói útiban, Nemesgulácson, Ivánék elvonuló helyén, a hajdani présházban, Kecskeméten, utaztak együtt, számtalan telefonbeszélgetést folytattak, írtak egymás könyveiről, könyvbemutatókat tartottak, úgy gondolja, mindazt, amit Iván gondol és ír, ő is belül érzi. Az említett esszéfüzérek könyv alakban is megjelentek: Sándor Iván: Vízkereszttől karácsonyig - A nyolcvankilences esztendő, Forrás - Gondolat, 1990; Sándor Iván: Félelem? Remény? - A kilencvenes esztendő, Gondolat - Széphalom, 1991; Sándor Iván: A karnevál harmadik napja - A kilencvenegyes esztendő, Gondolat - Széphalom, 1992. 39
