Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
Nem a titkaik, vagy ha igen, nem a magánemberi titkaik, hanem az, ami a gondolkodásukat, a munkáikat, a műveiket magyarázza, értelmezi. Iskander egyik nagy titka az, hogy éppen ő, a Kecskemétre a legmesszebbről érkezett lett a legkecskemétibb kecskeméti. Az, hogy ő lépett be ebbe a világba a legmesszebbről, ehhez kevés lenne, vagy talán még a kevésnél is kevesebb. Ha valamivel kiérdemli ezt a játékosan életre keltett címet, akkor azzal érdemli ki, hogy a város történetében és jelenében megmutatkozó nyitottságot emberi tulajdonságként leginkább ő testesíti meg. Másik nagy titka az örök, mindent átható kíváncsisága. A kép, a nagy kép elkészítésének vágya foglalkoztatja, de a nagy kép soha nem készülne el, ha nem az embert, a másik emberben ott élő örök embert akarná megérteni. Érti, érzi a másik embert, s érzi a másik kultúrát is. A tanyavilágot, az abban megőrződött vagy újratermelődött szegénységet senki nem mutatta meg mélyebben, hitelesebben, mint ő. Illyés Gyuláról, Kányádi Sándorról, Tolnai Ottóról, Gion Nándorról sem nagyon készítettek az övénél jobb portrékat. Ha megszólal, halljuk, hogy a magyar nyelvet még mindig akcentussal beszéli, s nem vagyok biztos abban, mondom, igen, ezt is mondom, hogy a magyar irodalom mélységeit a nyelvismerete segíti megérteni. Ennek ellenére érzi ennek az irodalomnak a gazdagságát, mélységét és magasságát, s íróportréin egy-egy életmű sajátos vonásait meg is jeleníti. 7. Emlékezésfolyamában Vas István hosszan ír a harmincas évek szellemi-irodalmi közegéről. Egyrészt arról a közegről, amelyik, ahogyan mondja, a népiesurbánus háborút megteremtette, másrészt arról a közegről, ismét csak szellemi vonatkozásban, amelyik az életüket körülvette. Kecskeméten, már idekerülésüktől, őket is meghatározó jelentőségű szellemi közeg vette körül. Más jellegű, mint Szegeden, érthetően, hiszen hallgatók voltak, a város szellemi életével tanáraikon keresztül kerültek kapcsolatba, Egerben viszont csak kevés emberrel tartottak kapcsolatot, így rá felszabadító erőként hatott, hogy itt írókkal, képzőművészekkel, tanárokkal, kutatókkal tarthatott napi kapcsolatot. Nem emlékezést ír, hanem ideérkezésüktől benne élő arcokat idéz fel magában, Hideg Antal arcát-alakját, Sümegi Györgyét, még Kecskeméten élt, amikor ők idekerültek, Bánszky Pálét, a könyvtáros Várszegi Lajosét, fiatalon halt meg, sajnos, a könyvtárból Várszegi Lajost ismerte meg először, s csak őt követően Ramháb Máriát és Vasné Mészáros Katalint, a grafikusok közül elsőként az akkor plakátokat tervező Pócs Pétert ismerte meg, aztán Zalatnai Pált, aki később az általa szerkesztett könyvek tervezője is lesz, aztán tovább másokat, sokakat, nem sorolja a neveket. Képzőművészekkel találkozott, de a képzőművészet ekkor még nem érintette meg. Visszautal Vas István kifejezésére, a közegre, Kecskemét gazdag szellemiművészeti élettel ajándékozta meg, örült, hogy ebben a közegben létezhetett. A mai napig meggyőződése, hogy Kecskemét kulturális közege nagyobb és intenzívebb szellemi életet tesz lehetővé, mint más hasonló méretű városé. 32
