Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
mi, erdélyi magyarok a magyarul beszélő románok kategóriájába, és - úgymond - 'a régi, eredeti nyelvünkre való visszatanulást csak akadályozta volna számunkra a magyar tannyelvű iskola. "* *A pedagógusi pálya sokismeretlenes egyenletéről. Borsodi L. László beszélgetése Eigel Ernő matematikatanárral, Székelyföld, 2014. február, 69-98., 89. 2. A nyolcvanas években később már nem járt Erdélyben. Maga miatt mehetett volna, de a gyerekekkel nem mertek útnak indulni, ez valóban így volt, féltették őket a kiszámíthatatlan helyzetektől. Azt is mondja, nem volt pénzük utazásra, így ha akartak volna, akkor sem tudtak volna útnak indulni. Erdélyből akkor már nagyon ritkán jöttek hírek. Akkorra már kialakult a kettős közlés gyakorlata, ha egy-egy költő elküldte a versét, akkor is közölték, ha az egy erdélyi lapban már megjelent. Hallotta, később olvasta is, hogy a Bukarestben élő magyar költők a nagykövetségen olvasták a magyarországi folyóiratokat. A korábban meglévő szálak átalakultak, egy-egy híradásra szűkültek le. Az említett útról hozta magával Markó Béla Talanítás című kötetét, szinte azonnal írt is róla. A könyv kapcsán a talanítás általánosságát, ha tetszik, egyetemességét és időhöz és térhez való kötöttségét emelte ki, mondván, a népek, népcsoportok történelmüktől és közösségi létezésüktől való megfosztása is a talanítás tárgykörébe tartozik. Markó Friss hó a könyvön című, 1987-ben megjelent kötetét „...ha már másképpen nem találkozhatunk" mondattal küldte el neki. Akkor az a könyv, ráadásul egy törékeny, a létével is a szépségre utaló könyv mintha valamiféle hihetetlen távolságból, ráadásul a falon túlról érkezett volna. Markó Béla később politikus lett, miközben 1989-től 2005-ig az Igaz Szó helyére lépő Látó című folyóirat főszerkesztője volt, 1993-2011 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökeként tevékenykedett, 2004 és 2007 között a román kormány miniszterelnök-helyettese volt. 2011-ben nem indult az RMDSZ elnöki posztjáért, 2007-től ismét publikál verseket, sorra jelennek meg verseskötetei. Ennek az időszaknak a légkörét jól érzékelteti Cs. Gyímesi Éva 1988. november 1-jén írott Fohász a Házsongárdban című írása. Ennek az írásnak a záró bekezdését idézi: „Ember vagyok, Uram, akinek ezt a földet adtad szülőföldül, s akihez magyarul szóltál. Te megengeded, hogy magyarul válaszoljak és mindent ezen a nyelven mondjak el Neked. Elfogadsz gyermekedként más nyelvű gyermekeiddel együtt. Ezen a földön hontalan vagyok, mert nincs jogom kinyilvánítani nemzetiségemet. De bármilyen mostoha is ez a szülőföld, nincsen más evilági otthonom, Egyetlen otthonom a Te országod, a Te igazságod. Engedd, Uram, hogy itt, ezen a földön is magyarul mondhassam: ember vagyok; hogy anyanyelvemen fogalmazhassam meg emberi minőségemet úgy, hogy ne sértsek másokat. Hiszen ebben a minőségünkben mindannyian Hozzád tartozunk és Téged bántunk, ha egymást megsebezzük. Segíts 28
