Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
Uram, hogy ne csak a közös temetők nyugalmában találjunk egymásra, hanem még életünkben. Könyörülj rajtunk, és munkáld bennünk a Te békességedet, Ámen." Az írás a Forrás 1990. áprilisi számában jelent meg. Most, hogy az írást kereste a lapban, meglepődött, hogy csak az 1989-es decemberi fordulat után közölték, noha az írás jóval előbb a kezükbe került, aztán eszébe jutott, hogy a szerzővel nem tudtak kapcsolatba kerülni, ezért nem adták nyomdába az írást. Cs. Gyímesi Éva (1945-2011) nyelvész, irodalomtörténész, a Babe§-Bolyai Tudományegyetem professzora, könyvei, írásai mindig túlmutattak tárgyukon, alapvető erkölcsi kérdéseket érintettek, különösképpen a Gyöngy és homok, Ideológiai értékjelképek az erdélyi magyar irodalomban (Bukarest, 1992) és a Szem a láncban: bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába (Kolozsvár, 2009) címűek. 3. A „szűk" nyolcvanas években, legalábbis a számítása szerint kialakított, s a saját élettörténetük alapján számított szűk nyolcvanas években, ez az időszak ezerkilencszáznyolcvannéggyel, lakáshoz jutásuk évével kezdődött, kétszer nyaraltak, először a Kecskeméthez közeli Tőserdőn, másodszor Galyatetőn. Tőserdőn munkahelyének, a Lapkiadó Vállalatnak volt nyaralója, egy faház a Holt-Tiszához vezető út melletti emelkedőn, faház hatalmas fák alatt, a ház előtt tisztás, a tisztáson pingpongasztal, más talán nem is volt ott, talán még egy tűz- rakó hely. Ennél „munkáltatóbb" környezettel azóta sem találkozott, állandóan kint voltak a szabadban, kirándultak a Holt-Tisza közvetlen környezetében, az udvaron pedig játszottak a gyerekekkel. Emlékszik az otthonról való indulásukra, bepakoltak a kocsiba, a hátsó ülésre, a gyerekek mellé és a csomagtartóba, a kispolskinak alig volt csomagtartója, az egész hétre való csomagjaikat, a Konzervgyárnál még megálltak, s gyümölcslevet vettek maguknak ötliteres üvegekben, s mintha világgá mennének, elindultak. Huszonhárom kilométert tettek meg, s megérkeztek Tőserdőre. Galyatetőre is a szakszervezet révén jutottak el. Már évek óta jelezte, hogy szeretnének elmenni valahova üdülni, de soha nem kaptak beutalót. Egyszer kifakadt, ha most sem mehetnek el valahova, akkor kilép a szakszervezetből, mondta, erre kapták meg a beutalót. Kedves nyaralás kerekedett ebből, lányaikkal délelőtt-délután túráztak, a Piszkéstetőre vezető úthoz kötődtek a leginkább. 4. Akkoriban is rengeteg fénykép készült a vendégeikről és róluk is. Ezeknek a képeknek a többsége a szerkesztőségben őrződik, de kapott belőlük ő is, ahogyan kaptak belőlük a többiek is. Sem a szerkesztőségben, sem az itthon őrzött képeket nem rendszerezte soha senki. Egy szerkesztőségnek, ezt már megtanulta, nincs ideje arra, hogy a múltjával foglalkozzon, neki sem volt még, s azt gondolja, hogy nem is lesz ideje arra, hogy a képeket időrendbe állítsa, egyáltalán arra, hogy foglalkozzon velük. A levelezést sem rendezte, s alighanem soha nem is fogja rendezni ezt követően sem. 29
