Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
Fűzi László Elakadások II. rész Barátja levelében olvasta a mellbevágó szavakat arról hogy kikerülőben van a világból. Az e-mailként érkezett levélre azonnal válaszolt, megjegyezte, barátja mintha József Attila szóhasználatára utalt volna vissza, de mintha Szilágyi Domokos önvallomása is ott lenne a szavak mögött: „Harminchat múltam. / Mire várok? / Valószínűleg a halálra. / Olyannyira zsúfolt a múltam, / amennyire a jövőm árva. / Dög leszek én is nemsokára - ...(A vers címe: 1974) Igen, Szilágyi Domokos s József Attila, most is József Attila, megkerülhetetlenül. S az irodalom, mondaná, de inkább azt mondja, hogy az egzisztenciára rákérdező irodalom. Előtte, mögötte, fölötte és alatta pedig az idő, a mindenkori idő, az egzisztenciára rákérdező idő. A barátja által megélt idő, s - nem áltatja magát - az általa is megélt idő. Most még marad József Attilánál. A gondolatmenetét elindító kifejezés elolvasásakor Lengyel András tanulmánya rémlett fel benne, idézi: „Babits Mihálynak írott, 1935. augusztus 18-i levelében József Attila önmaga mély, benső átalakulását konstatálta: »Az a különös dolog történt, azaz történik velem, hogy a saját szemem láttára átalakulok s ennek az átalakulásnak a valódiságát még alig tudom megfogni. Így nem is igen írtam, inkább csak fogásom' ellenőrzése végett próbálkoztam, mint gyermek, aki hallgat ugyan a szóra, hogy éget a tüzes kályha, de azért kísérletet tesz, hogy megérintse, megismerje. Ezek a versek is, amelyeket itt küldök, ilyen próbálkozások. Szeretném, ha Önnek tetszenének, én nem vagyok egészen biztos bennük.« Nem kétséges, figyelemre méltó vallomás ez, s érdekességét csak fokozza, hogy - mintegy implicite ráerősítve a változás tényére - címzettje éppen az a Babits Mihály, akit korábban József Attila meglehetősen éles hangú pamfletben megtámadott. Az átalakulás azonban aligha állott ennyiből, ti. a Babitshoz való közeledésből. Babitsot József Attila önmagában már korábban megkövette, megírva a kapcsolatukat revideáló Magad emésztő kezdetű versét. Sőt, a kérdés éppen az: ha ez az átalakulás elsődlegesen nem a Babitshoz való viszony megváltozását takarja, akkor mi áll mögötte? S ami még fontosabb: tulajdonképpen miben érhető tetten ez az átalakulás?” „A magyarázat kulcsverse kétségkívül az Én nem tudtam című vers - mondja Lengyel András. - Ez a mindössze tizennégy soros szonett in statu nascendi mutatja meg az átalakulást, azt a pillanatot rögzítve meg, amikor két, különben ellentétes 25
