Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Péter Márta: talvisota / téli háború: vers
testvéröccsével ment apám, egy anyától mindjárt két fi, munkanélküliből is pátosszal, hazából el. apjuk halva malomkőtől, a tüzesgép (a cséplő) részlete is bedől, és ott az önéletrajzba írt múltjelen, hat hetenként prolongált váltóadóssággal, és tartozás a fatelepnek a házépítési anyagért, az olajosoknak a gázolajért, a kereskedőknek a műszaki cikkekért, a fűszeresnek és még vagy egy tucat helyre, volt úgy, hogy adósságunk 10 ezer pengőre rúgott, a nagy válság kaszált minden kezdeményt ezért szól még testvéreknek hátrahagyott kellő pénzösszegről is a levél, a legszükségesebb dolgokat fedezve, mert ekkor még heten testvérkedtek (bár kilencen születtek, de kettő kicsin halt el), ám a 7 marad, mert így kezdi apám útjuk történetét Február 7-én, szerdán este indultunk el Budapestről Székesfehérvár, Nagykanizsa felé, és Kotornál (Kotoriba) léptük át a határt. Szárazföldi utunk a szokásos vonatutazás. Különvonat, mely elé minden országhatárnál új mozdonyt fognak, 90-100, néhol 120 km-es sebességgel röpített tovább. Határvizsgálat sehol nincs. Megállás alig van. Csütörtök virradat már a karsztok kopár, sziklás, hóval tarkított hegyei között ér. Lépten-nyomon alagút. Triesztig nyolc hosszabb és csomó rövidebb alagúton futunk keresztül. Sokat kacskaringózva, gyorsan ereszkedünk az Adria partjaira, és alig várjuk, hogy láthassuk. De minél lejjebb ereszkedünk, annál nagyobb a köd, mely aztán végig kísér egész Olaszországban. Az Adriából, bár a partja közelében futunk, semmit nem látunk, a sűrű, ködös eső miatt. alföldről tenger mentén, nagy víz mentén először, aztán finnország után soha. nem utazott hozzá, nem idézte, nem beszélte hiányzott-e neki valaha vízbefúlt emlék a gyerekkor is ahol a tanulás pihenésnek 25
