Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - Buda Ferenc: A világ folytatása: Az ország köldökén

juk, közvetlenül a nyúltagy hőszabályzó központjában fellépő gátlás váltja ki. Ez a hőszabályzó központ pedig ott van a légzést irányító központ közelében. Na már most, kicsi gyermekeknél, elsősorban csecsemőknél ennek a két központnak a helyi differenciálódása még nem ment végbe tökéletesen, köznapi nyelven úgy is mondhatjuk, hogy túl közel vannak egymáshoz, ezért a hőszabályzó központ gátlása irradiálhat, azaz kisugározhat, kiterjedhet a légzőközpontra is. Hát emi­att lép föl a légzészavar." „S ilyenkor mi a teendő?" „Legelőször is a testhőmér­séklet gyors csökkentése. Ez legegyszerűbben a törzsborogatással érhető el." „És az injekció?" „Az nyugtató hatású készítmény volt: Sevenal, persze, a páciens testsúlyának megfelelő dózisban. Legcélszerűbb azonban, mint mindenben, itt is a megelőzés: a láz maga a szervezet egyik védekezési mechanizmusa, de résen kell lenni, s nem szabad engedni, hogy a kicsinyek láza hirtelen felszökjön." Csendesen beszélgetünk tovább, de Julcsika közben ébredezik: „Éhes vagyok!" - szólal meg panaszos, vékony hangon. Mindannyian fellélegzünk: ha ehetnékje támadt, biztosan megmarad! „Megyek, sütök neki tojást - szólt mosolyogva a doktor felesége -, nincs itt már semmi baj." Hát így kerültünk mi hamarjában ismeretségbe - majd egész ottlétünk ideje alatt barátságba - Pusztavacs s a kiterjedt vacsi puszták hűséges, lelkiismeretes háziorvosával, doktor Róna Istvánnal. A későbbiek során elmesélte, hogy 56 tájékán kimentek szerencsét próbálni a tengerentúlra, Kanadába. Már a két gyerekük is odakint született. Kérdésemre, hogy aztán milyen világ volt arrafelé, Pista mindössze ennyit mondott: dolgoz­tunk, jól éltünk, semmi különös gondunk nem volt. „Akkor hát miért jöttetek vissza?" „Azért jöttünk haza - válaszolta -, mert nem tudtunk beleszokni, hogy ott mindennek a pénz a fokmérője." (Igazából szóba sem kellene hoznom, ám épp e legutóbb idézett kijelentés kapcsán kapóra jön, hogy a faji előítéletekkel terheltek okulása végett mégis megemlítsem: dr. Róna István zsidó származású volt. Félő persze, hogy a zavaros látásúakra a tények sem hatnak.) Körorvosi sokrétű megfigyeléseinek, gazdag élményeinek sorát és tanulságait valódi írói vénával vetette papírra. Ebből születő, kitűnő könyve nyugdíjba vonulása után látott napvilágot, a szerző kiadásában. Ajánlom mindenki figyelmébe, akit érde­kel a szó szoros értelmében testközelből megismert hazai valóság egy jellemző metszetének hitelesen és szeretettel megrajzolt ábrázolása. Az a hajdani szeptember még egy jelentős eseményt tartogatott számomra: a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent első verseskötetem, a Füvek példája. (Rálapozván a könyv impresszumára, elrévedek a példányszámon: 1250, azaz ezerkétszázötven; s ez abban az időben nem számított soknak. Az is újra tudatosul bennem, hogy szülővárosom - s egyben az ország - legrégebb óta folyamatosan működő üzemében, az Alföldi Nyomdában nyomtatták.) Délelőtt, tanítási időben érkezett meg az egy híján 30 tiszteletpéldányt tartalmazó könyv­csomag. Az az egy hiányzó példány a kötet szerkesztőjét, Varga Lajosnét illette meg (akit különben a Gőgös Gúnár Gedeon és egyéb hasonló zsánerű művek szerzőjeként Varga Katalin néven ismertek meg az egymás után felnövekvő nem­zedékek). Kötetbe szánt verseim sorsát azonban nem ő, hanem Juhász Ferenc vette kézbe annak idején, s elsősorban neki köszönhetem, hogy négyesztendőnyi 13

Next

/
Thumbnails
Contents