Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Takács Miklós: Ugyanarról a kötetről – több nézőpontból: Településtörténeti kutatások, Solt – Tételhegy, Kiskunfélegyháza, Amler-bánya
A Településtörténeti kutatások címet viselő könyv két része eltérő módszertannal íródott. A Kiskunfélegyháza, Amler-bányai mentőásatás feldolgozói egyetlen, kismonográfiába is illő nagyságú írásműbe tömörítik a feltárómunka tapasztalatait, a solt-tételhegyi feltárásokról viszont nem kevesebb, mint tizenhét különböző kérdésfelvetésű, és a feleletet a geológia, archaeobotanika, archaeozoológia, paleoklimatológia, földrajztudomány, történettudomány, és - végül, de egyáltalán nem utolsósorban - a régészet módszertanával kereső cikk olvasható. Előbb a Kiskunfélegyháza, Amler-bányai mentőásatást tárgyaló, összefoglaló igényű tanulmányról szólnék, az eredmények könnyebb áttekinthetősége okán. A Gallina Zsolt, Gulyás Gyöngyi és Molnár István által írott, kismonográfiának is beillő terjedelmű tanulmányt számos megközelítésben lehet elemezni. Jelen áttekintésemben két megközelítés végiggondolását javasolnám. Két olyan megközelítését, amely túlmutat az adott lelőhelyen feltárt, Árpád-kori telep szerkezeti sajátságainak, telepjelenségeinek, illetve egyes tárgyainak párhuzamként történő felhasználásán. Utalok e két megközelítés jogosságára annak érdekében is, mert a Kiskunfélegyháza, Amler-bányai, Árpád-kori teleprészlet feldolgozása gazdag tárházát vonultatja fel a telepszerkezeti sajátságoknak, telepjelenségeknek és tárgytípusoknak, így joggal sejthető, hogy az adott publikáció éppen „párhuzamtárként" tesz majd szert egy sajátos szakmai népszerűségre. Egy olyan ismertségre, amely az egyéb aspektusokat talán el is nyomhatja. Pedig e munkának igenis vannak általánosabb tanulságai is. Á két általánosabb jellegű megközelítési lehetőség közül az örökségvédelmi szempont kiemelése kell, hogy álljon az első helyen. A Gallina Zsolt által vezetett szerzőhármas tanulmánya csak viszonylag röviden említi, mégis érdemes hangsúlyosan utalni rá: a Kiskunfélegyháza, Amler-bányai mentőásatás csak akkor indulhatott meg, amikor már a lelőhely jelentős részét az M5 autópálya építéséhez kapcsolódó földmunkák elpusztították. E gátló körülmény miatt a Kiskunfélegyháza, Amler-bányai lelőhelyen, a 12-13. században álló településről alkotott képünknek is torzó jellegűnek kell maradnia. (Itt kell megjegyeznem, hogy az Árpád-kori települési lelőhelyek torzó jellegére elsőként egy zseniális szlovák településrégész, Gabriel Fusek utalt az Ipolybélyi település torzója címet viselő munkájában.) Az Amler-bányai tanulmány kvalitása éppen abban rejlik, hogy a forrásanyag szükségképpen torzójellege mellett is egész képet tud nyújtani. Frappáns válasz ez mindazoknak, akik a mentőásatásokat, és különösképpen a középkori települési helyeken folytatott régészeti mentőmunka jelentőségét lekicsinyellni igyekeznek. A mentőásatások igenis a magyar régészet egyik legjelentősebb tartalékát jelentik az összegyűjtött információk mennyisége és minősége miatt, „csupán" fel kell dolgozni őket. A kásahegynek tűnő adatmennyiség átrágása során csak egy gondolat adhat reményt. Az, hogy e sziszifuszi munka a kész végeredményben igencsak el szokta nyerni jutalmát. Hiszen, a jelen konkrét esetben: a Kiskunfélegyháza, Amler- bányai telepnek mind a szerkezete, mind az egyes épületei, mind pedig a leletei olyan betekintést adnak a Kiskunság 13-14 századi anyagi kultúrájába, amely nemcsak új elemeket tartalmaz, hanem a további kérdések egész sorozatának a megfogalmazására késztet. E ponton pedig el kell jutnunk a fentebb már utalt, második általános kérdésfeltevéshez is. Ahhoz a történeti-településtörténeti problémához, mit is jelenthetett a kunok megtelepedése a Duna-Tisza közének központi részén a 13. század középső harmadában - második felében. Egyetlen dolgozattól természetesen nem várható e nehéz probléma megoldása, a cél inkább a pontos és jól használható adalékok felvonultatása. Egy olyan leendő összképhez, amelyhez - joggal sejthetően - a kecskeméti múzeumban, vagy a régió egyéb tudományos műhelyben készülő dolgozatok is jelentős hozzájárulást nyújthatnak. így is azonban: a Kecskemét, Ámler-bányai mentőásatás abból a szempontból is további elemzések kiindulópontja lehet, hogy mi történt az Árpád-kor végén a kiskunsági régió olyan falusias településeivel, amelyek - a jelenleg még fennálló kronológiai bizonytalankodók ellenére is joggal sejthetően - túlélték a kunok megtelepedését. A Településtörténeti kutatások címet viselő kötet második, terjedelmesebb részét a solti Tételhegyen 2006 óta folytatott kutatások egyes eredményeit ismertető tanulmányok teszik ki. Szám szerint nem kevesebb mint tizenhét, többségében régészeti elemzés. Az előző mondat azt sugallhatja, hogy az alábbiakban csak és kizárólag egy-egy régészeti eredményre vagy leletre igyekszem majd ráirányítani hallgatóságom figyelmét. Tévesen, hiszen ennek azonban éppen az ellenkezője az igaz. Nagy hangsúllyal szeretném szerepeltetni az egyes természettudományos vizsgálatok eredményeit is, annak szemléltetésére, hogy az így szerzett adatok milyen értékes adalékokat hozhatnak elő, a Múlt (igen a nagy kezdőbetűs Múlt) minél alaposabb megismeréséhez. Áttekintésemet az ilyen eredmények ismertetésével kezdem. A tanulmánysor élére a Nagy Balázs és Horváth Erzsébet által vezetett geológus kutatócsoport áttekintése kell 109
