Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Takács Miklós: Ugyanarról a kötetről – több nézőpontból: Településtörténeti kutatások, Solt – Tételhegy, Kiskunfélegyháza, Amler-bánya
kerüljön, a Tételhegy kialakulásáról. E geológiai tanulmány, azonfelül, hogy igen érdekes adalékokkal bővíti a Nagyalföld nyugati, Duna melléki sávjárói szóló ismeretanyagot, számunkra, a Tételhegyen dolgozó régészek számára is elsődleges fontossággal bír. A Tételhegy esetében ugyanis a sajátos geológiai keletkezéstörténet azzal jár, hogy a bolygatlan altalaj elkülönítése is gyakran ütközik nehézségekbe. Ilyen esetekben pedig igen hasznos lehet, mondhatni útve- zetőként, egy megbízható geológiai elemzés. A terepmunka helyett a leletanyag elemzéséhez és értelmezéséhez tartoznak a régészeti telepfeltárásokhoz a lehető legszorosabban kapcsolódó társtudományok: a feltárások során kibontott állatcsontok, illetve növényi maradványok vizsgálata. A kötet egy-egy rövid, de mégis igencsak adatgazdag tanulmányt tartalmaz a tételhegyi feltárások leletanyaga alapján elvégzett archaeobotanikai, paleoklimatológiai, illetve archaeozoológiai kutatásokról. íróik Gyulay Ferenc, Persaits Gergely Sümegi Pál, Törőcsik Tünde, illetve Biller Anna Zsófia olyan adatokat közölnek és értelmeznek, amelyek igencsak segítenek, hogy jobban átlássuk a tételhegyi, Árpád-kori település egykori mindennapi életét. Kijelentésem alátámasztásául álljon itt egyelten, a kötetben olvasható adat. Gyulay Ferenc rögzíti tanulmányában (kötetünk 176. oldalán) azt, hogy a Tételhegyen megtalálható volt valamennyi gabonaféle, de a fejlett, nagymagvú lencse is, továbbá több gyümölcsfajta, így a dió vagy a szőlő is. Tanulmánya egy másik helyén (177. old.), pedig arról szól, hogy a cserépedények belsejében levő, szenült ételmaradványok buborékos szerkezetű, tehát kelesztett kenyérbéltöredékekre utalnak. Gyulay Ferenc az adott ételmaradványt finomlisztből készült sütemény vagy esetleg valamilyen lekvár nyomaként értelmezi, következtetését óvatos módon papírra vetve. Igen nagy érdeklődéssel várom Gyulay Ferencnek az adott ételféleség tételhegyi meglétét további adatokkal alátámasztó vizsgálatait. Azt is őszintén bevallva, hogy a tételhegyi telepfeltárás mindennapjai során álmomban sem mertem volna remélni azt, hogy az egyes cseréptöredékek felületére ragadt szenült rétegekből ilyen következtetések lesznek kiolvashatók. Továbbá: szólni kell a lelőhely kutatását, pontosabban a kutatás menetének a tervezését segítő elemzésekről is. Az ilyen elemzések sorába tartozik egyfelől a tiszteletre méltó elődök terepmunkáinak a megismerése. így azon kérdés megválaszolása, hol is lehetett az 1905-ben napvilágra került, solti, honfoglalás kori korongot is tartalmazó sír lelőhelye. Ennek kiderítésére Szentpéteri József folytatott elmélyült kutatást, régi térképek és századfordulós feljegyzések átrostálásával. Adatfeltárása egy további, váratlan eredményt is hozott. Török Aurél egy 1886- os feltárásának az újrafelfedezését. Ezen adatnak Zsiga-Hornyik Adrienn járt utána, és állított össze egy tanulmányt, múzeumi adatbúvárlatának eredményeiről. A Tételhegy egészének a jobb megismerését pedig Török Enikő áttekintése segíti, amely alapján megismerkedhetünk azzal, milyen módon vették fel e sajátos geológiai képződményt a régi, azaz 18-19. századi térképekre. A továbblépést, azaz a további munkálatok tervezését azonban nem csupán, pontosabban: nem elsősorban a Tételhegy korábbi kutatásainak és felméréseinek az áttekintése segíti, hanem az úgynevezett non invazív lelőhely-felderítés: a Tételhegy műszeres felmérései, illetve légi régészeti kutatásai. Ezek eredményeiből kapunk a kötetben egy-egy rövid válogatást Puszta Sándor, illetve Szabó Máté tollából. A solt-tételhegyi projektben részt nem vevők számára e képeknek talán az a legnagyobb haszna, hogy pontosan megmutatják: a mintegy 100 ha kiterjedésű hegynek mennyire csekély részét sikerült még csak feltárni. Szintén részint a lelőhelyek kiterjedésének a célzatával folytatott kiterjedt fémkeresős vizsgálatokat Bácskái István. Az összegyűjtött fémleletek azonban nemcsak az egyes települési helyek vagy útvonalak használatát tanúsították, hanem a Tételhegy középkori lakóinak kiterjedt kapcsolatrendszerét, értsd részvételüket a távolsági kereskedelemben. E tényt a pénz-, illetve posztóbárcaleletekkel lehet a legszebben alátámasztani, és V. Székely György numizmatikai tudása kellett ahhoz, hogy e leletcsoportból valódi, tehát történeti következtetések levonására is alkalmas forrás váljék. A rokon tudományok eredményei, illetve a non invazív lelőhely-felmérési módszerek rövid áttekintése után lássuk, milyen tanulmányok tárgyalják a 2007 óta folytatott feltárások eredményeit. A 2007 és 2014 közötti ásatások eredményei kronológiai szempontból két részre osztan- dók: Tételhegy különböző részein nyitott kutatóárkokban és -szelvényekben ugyanis bronzkori és középkori települések maradványai kerültek elő. A bronzkori települések, illetve a templomdombot körbeölelő, ovális alakú sáncárok elemzésében elért eredményeket Somogyvári Ágnes mutatja be, elmélyülten, de a korszakkal nem foglalkozók számára is érthető módon. A tételhegyi leletek fontos adalékokat szolgáltattak a Duna-Tisza köze bronzkori településtörténetének a megismeréséhez, különösen a középső bronzkor második fele és a kései bronzkor vonatkozásában. 110
