Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
kap ugyanattól, az eredetileg a Monarchia seregében küzdött, majd az oroszokhoz átállt, és ott újra felfegyverzett cseh katonától.21 A két magyar katona a háború végéig területi épségét megőrző Magyarországot, a cseh katona a nagyhatalmi támogatással Magyarországból darabokat kihasító nemzetiségeket: szlávokat, románokat testesítheti meg; az orosz tiszt pedig a Trianonra rábólintó nagyhatalmak megfelelője lehet. A cseh katona Gallai István kezét meglőve egy életre megnyomorította, Lusztig Ferit pedig megölte, és csak az orosz tiszt lélekjelenlétén múlott, hogy a következő pillanatban nem kapott Gallai is halálos lövést. Trianonra utalhat a történetben az is, hogy az ország belső ellenségei, nagyhatalmi támogatással, a már fegyverét letett országot támadták meg, foglalták el és nyomorították meg; mohóságuknak pedig csak a velük szövetséges nagyhatalmak nagyon tágan értelmezett mértéktartása vetett határt. Gondoljuk el, ha a nagyhatalmak nem parancsolnak nekik megálljt, a felbátorodott románok a Tiszáig tartották volna meg az általuk megszállt területeket, a szerbek pedig talán még ma is az akkoriban általuk elfoglalt Baján, sőt Pécsen lennének.22 És - ha már a cseh katona szerepel a történetben - az első világháború végén a „csehek" az Északiközéphegységre is igényt formáltak, a második világháború után pedig Tatabánya vonaláig kértek volna Magyarországból. Abba a mozzanatba, hogy éppen egy orosz őrmester lökte félre a magyarok elleni harcra nagyon fellelkesült másik szlávot, a fentieken kívül az 1944-es szerb megtorlás több olyan esetét is beleérezhetjük, amelyben a vérengzésbe nagyon belemelegedett szerb partizánokat orosz tisztek állították le, illetve a Vajdaság némely településén ők hiúsították meg a már csaknem elkezdett vérfürdőt. Végső soron pedig arról is szól a történet, hogy - mint a történetben a Gallaival mindvégig bajtársias Lusztig Feri is - a magyarsággal az első világháborúban vállvetve küzdő, ott létszámaránya felett véráldozatot hozó magyar zsidóság lett közvetve Trianon legnagyobb kárvallottja: utóbbi már Magyarországnak a trianoni határok revíziója miatti második világháborús részvételén keresztül... Arra is hasonlóképpen burkoltan, azaz más szempontból látványosabbnak tűnő) jelenetekbe csomagolva, illetve mellékesnek is tartható utalásokkal célzott Gion, hogy milyennek látta a magyar vezető réteg, a született nemesség és a polgárság szerepét, illetve felelősségét az első világháború után történtekért. Váry János alakjában a nemesi gőgje miatt eltompult arisztokratát, a cigányzenét utáló Frédi nagyságos úrban pedig a kifinomult urbánus értelmiségi típusát rajzolta meg.23 Utóbbi a nemzetiségi kérdés iránt azért érzéketlen, mert vakon hisz az egyéb szempontokat - szerinte - majd egyszerűen felülíró 21 ..] az oroszok kissé távolabb tőlünk betörtek a vonalainkba, és a hátunk mögé kerültek. Meg kellett adni magunkat. Felemelt kézzel léptünk ki a fedezékből, és akkor egy átszökött cseh katona lőni kezdett ránk. Két tompa ütést éreztem: a jobb vállamon és a könyökömön. A következő golyó talán végzett volna velem, de odarohant egy orosz őrmester, és félrelökte a lövöldöző cseh katonát. Csodálkozva meredtem a véresen lógó jobb karomra, nem akartam elhinni, hogy én is megsebesülhettem, hiszen nálam volt a képeslap. Szinte felháborodva fordultam Lusztig Ferihez, ő azonban már nem állt ott mellettem, arcra borulva feküdt a földön." Gion Nándor, Virágos Katona [1973.] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 172. 22 Pécs és Baja 33 hónapig, egészen 1921 augusztusáig volt szerb megszállás alatt. Bővebben 1. Gulyás László, A Délvidék története, A török kiűzésétől Trianonig, 1683-1920, Szeged, Egyesület Közép- Európa kutatására, 2012, II., 107. 23 „-Frédi nagyságos úr nem szereti a cigányzenét. - Ki az a Frédi nagyságos úr? -Az uraság vendége - magyarázta az öreg Imris -, régi, jó barátja. Pestről jött, vagy valamelyik másik nagyvárosból. Képviselő volt valamikor, most meg pártot akar alapítani. - Miért nem szereti a cigányzenét? - Nem tudom. Azt mondja, hogy utálja a cigányzenét." Gion Nándor, Virágos Katona [1973] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 106. 55
