Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

demokratikus vívmányokban.24 Váry János az, aki világosabban látja az ország széthullásához vezető tendenciákat, de túl önző ahhoz, hogy felülemelkedjen a saját szempontjain; Frédi nagyságos úr pedig szintén tehetetlen: a magyarság és a nemzetiségek közti kiegyezést megvalósító párt megalapításának csak a gondolatáig jut el. Egy közös bennük: végső soron egyikük sem tesz semmit, csak isznak és vadásznak, és közben karba tett kézzel várják be a háború elvesztését.25

Az idézett esetek mind arról beszélnek, hogy Gionnak látensen nacionalista diktatúrában élő kisebbségi íróként nagyon óvatosnak kellett lennie a magyarok vagy a szerbek számára érzékeny témák érintésekor. A fenti példák alapján nagyon könnyen belátható- elfogadható, hogy Gion Nándor a hetvenes-nyolcvanas években miért nem volt képes a jelentőségéhez méltó terjedelemben tárgyalni az első világháború utáni impériumváltás éveit, illetve az is, amit némely elemzők olykor mintha nem értenének meg26, hogy miért nem írta meg a másik, még 1918-1919-nél is problémásabb korszakot: az 1941 húsvétjától 1944 őszéig tartó rövid magyar uralom időszakát. Irodalomtörténeti tény ugyanis, hogy a Rózsaméz cselekményének végén az 1941-es dátum a tetralógia írásában több mint húsz évre megakasztotta Giont: a Rózsaméz 1976-os megjelenése után egészen 1997-ig kellett várni a folytatás, az Ez a nap a miénk megjelenésére.

Gion biztosan megtehette volna, hogy az 1918-1920-as évekhez hasonlóan az 1941-től 1944 végéig terjedő időszakot is hanyag eleganciával ugorja át regényében. Talán arra is képes lett volna, hogy az 1945-tel induló folytatásban ügyesen leplezett iróniával beszéljen a „felszabadulásról", illetve a majd 2002-ben elkészült Aranyat talált című regényben olvasottaknál jóval burkoltabban, de azért az éles szemű olvasóknak érthető módon mutasson be visszásságokat például a szocializmus jugoszláviai kialakításának kezdeti időszakából. Gion mintha ennek lehetőségét is nyitva hagyta volna. A Rózsaméz végén ugyanis olyan utalásokat tett, amelyek előkészíthették számára, hogy kihagyja a problémás éveket, illetve hogy a háború utáni időszakot taglaló esetleges folytatásban csak azokra az 1941 és

24 Ismerjék meg a vendégemet, Frédi nagyságos urat. Előkelő ember, pártot akar alapítani, olyan pártot, amely testvérekként vezeti egymás karjaiba a magyarokat és a nemzetiségieket. Szerinte a demokrácia és az azonos jogok biztosításával válhat csak Magyarország erős nemzeti állammá, így álmodta ezt meg Jakubovics Oszkár is. - Ne gúnyolódj - mondta Frédi nagyságos úr, és ő is beszédet akart tartani: - Jászi Oszkár... - Hagyjad - intette le Váry János. - Az urak véleményét akarom hallani. [...! Szerintem már így is túl nagy a demokrácia. A nemzetiségek már most is külön államot alkotnak az államban. Bankjaik, színházaik, érdekközösségeik vannak. Iskoláikban megtagadják a magyar nyelv tanítását. Ilyen a világ egyetlen nemzeti államában sem létezik. - Mi a Monarchia polgárai vagyunk - mondta Johann Friedrich. - Önök Magyarország polgárai, ezt jól jegyezzék meg. A kiváltságaikat meg kell nyirbálni. És akkor a magyarság, a legerősebb nemzet húsz év alatt elnyeli vagy kiszorítja a németeket, szerbeket... - Nono - morogta dühösen Milos Rocanov. - Lehet itt még szláv birodalom is, ha egyszer... - De kérem! - ugrott fel méltatlankodva Frédi nagyságos úr. - Köszönöm - mondta Váry János Milos Rocanovnak. - Pontosan ezt akartam Frédi nagyságos úr tudtára adni. Egyébként nem volt szándékomban senkit sem megsérteni. Érezzék jól magukat az urak." Gion Nándor, Virágos Katona [1973.] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 114.

25 Frédi nagyságos úr? - Igen. Nálunk van már hónapok óta. Nem sikerült pártot alapítania. Isznak az urasággal és vadásznak. És folyton arról beszélnek, hogy mi lesz azután, hogyha elveszítettük a háborút. - Elveszítjük a háborút? - Persze. A Monarchia szét fog hullani.” Gion Nándor, Virágos Katona [1973] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 179.

26 „Hogy miféle alkotás-lélektani akadályok merültek fel, azt nem tudhatjuk, sőt még feltételezni sincs jogunk." Gerold László, Gion Nándor, Pozsony, Kalligram, 2009, 106.

56