Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
Még nagyon fiatalok voltak akkor, azokban az években születtek a lányaik, akkor teremtettek maguknak otthont, vagy legalábbis akkor tettek lépéseket az otthonteremtés felé, s a későbbi munkájukat is akkor alapozták meg. Akkor is sűrűn éltek, mintha átrohantak volna azokon az éveken, a megállás, a meditáció, az emlékek elraktározására fordított idő hiányzott az életükből. Most is sűrűn élnek, napi gondok, ütközések, támadások közepette, érzi, hogy az emlékezésben nem tudnak elmerülni - ezért kell megküzdenie minden emlékfoszlányért. 2. Azt is mondhatná, hogy történelmi időket éltek a nyolcvanas években, valami lezárult akkor, s valami új kezdődött nyolcvankilenccel s azt követően, tele kihívásokkal, küzdelmekkel, így oka van annak, hogy az akkori történéseket az azt követőek eltakarják. Igen, valami új kezdődött akkor, mondja erre, akarta is, hogy valami új kezdődjön, a változások szükségességét most sem kérdőjelezi meg, hiszen annak a régi világnak a monotóniája erősen fullasztotta. Igaz, az azóta eltelt negyedszázad sem örvendeztette meg sok örömmel, a ma is szükségesnek gondolt változások kisebb eredményt hoztak, mint amekkorát a változások elindulásakor várt. Mindez azonban nem mentség arra, hogy a nyolcvanas évtizedet, s annak az évtizednek a történéseit elengedte magától. Ebben a vonatkozásban nem jelent mentséget a történelemre, a történelmi jelentőségű változásokra való hivatkozás sem, merthogy ők is, mint mások, nem a történelmet élték akkor, akkor sem a történelmet élték, mondja, hiszen a történelem, az, amit leegyszerűsítve történelemnek nevezünk, a maga elvontságában nem élhető meg, hanem a maguk mindennapos életét élték, s azt folyta körül az, amit később óriási leegyszerűsítésekkel történelemnek neveztek. Nem, nem a történelmi változások, mozgások törlik ki a valamikori eseményeket az emlékezetéből, mondja. Akkor, amikor magába mélyed, amikor időt és teret biztosít az emlékezésnek, minden valamikori történés megjelenik előtte. 3. Tesz még egy kitérőt, s azt mondja, hogy a nyolcvanas évekről azért is nehéz írni, mert minden akkori történés az évtized vége felől, a rendszerváltás felől értelmeződik, noha életük történései, amikor azokat megélték, leginkább önmagukban álltak. A Forráshoz kötődő példát említ, akkor, amikor nyomdába adtak egy-egy összeállítást, a számukra, s természetesen a képzelt olvasó számára való remélt fontossága miatt tették azt, amit tettek, s nem azért, hogy az évtized végén egy politikai-társadalmi-gazdasági történéssor igazolja majd korábbi tettük helyes vagy helytelen voltát. Annyi más mellett azért sem a jövőbeli igazolás jegyében tették azt, amit tettek, mert akkor még nem tudták, hogy az évtized végén ott áll majd egy, később 10
