Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Balogh Sándor: Építsük együtt a jövőt Afrikában!: Az AHU – Magyar Afrika Társaság tevékenységéről
Balogh Sándor Építsük együtt a jövőt Afrikában! Az AHU - Magyar Afrika Társaság tevékenységéről Köztudott, hogy hazánk sosem volt gyarmattartó hatalom, és magyarok tízezrei sem költöztek Afrikába, ám ennek ellenére meglepően sok honfitársunk - a fiatalabb és az idősebb korosztályból egyaránt - érdeklődik a térség iránt, utazik oda, vagy ha nincs erre lehetősége, olvasmányokból vagy filmekből tájékozódik. Valóban meglepő, hogy mennyien, hiszen aki sosem járt a Szaharától délre, talán nem is érti, hogyan lehet beleszeretni egy olyan földrészbe, amely nem csupán több ezer kilométer távolságra van tőlünk, de az általános vélekedés szerint: veszélyes, járványok terjednek és háborúk dúlnak arrafelé. Egyszóval, magam is azok közé tartozom, akik számára ez az egykor feketének nevezett kontinens örök szerelem marad. Persze jól tudom, hogy ezúttal nem a magam Afrikához fűződő érzelmeiről vagy ott szerzett élményeiről kell szólnom, hanem a Magyar Afrika Társaság (AHU) tevékenységét kell ismertetnem, amelynek egyik alapító tagja és elnöke vagyok. És eme tájékoztatóm célja az, hogyha szerény formában is, de valamilyen módon hozzájáruljak egy szemléletváltáshoz. Hogy bár Afrika ismét egy szörnyű helyzet, az ebolajárvány miatt került a figyelem középpontjába, honfitársainknak minden szélesebb körben arról kell meggyőződniük, e hatalmas kontinensen nem csak kín és nyomor található. Sokkal inkább - a rengeteg természeti szépség és sok-sok kulturális érdekesség mellett - igen sok megoldandó feladat. Kétarcú kontinens Visszatérve azonban a magyaroknak a földrész iránt megnyilvánuló érdeklődésére, egy kis időutazásra invitálom Önöket. Tartsanak velem a hetvenes évekbe! Sokan talán nem tudják, hogy azokban az időkben, az akkori politikai helyzet okán, afrikaiak ezrei tanultak nálunk, másrészt magyar szakemberek - mérnökök, közgazdászok, külkereskedők - dolgoztak viszont Afrikában. Ezek a kapcsolatok azonban a rendszerváltást követően megszakadtak. A Magyar Afrika Társaság pedig (több más sikertelen próbálkozást követően) elsősorban azért jött létre, hogy a még megmaradt szálakat felvegye és újraszője, a méltatlanul elfeledett és lesajnált kontinens varázslatos kultúráját megismertesse a magyarokkal. Természetesen a kölcsönösség jegyében, azaz tesszük mindezt úgy, hogy amikor csak módunkban áll, „egy csipet Magyarországot magunkkal viszünk" Afrikába. De mielőtt még belefognék konkrét tevékenységünk ismertetésébe, még egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani a leendő olvasókkal, mégpedig arról, hogy miért hangsúlyozzuk gyakran: Afrika hamisítatlan kétarcú kontinens. Tudnunk kell tehát, egyrészt itt vannak a világ leggyorsabban fejlődő országai, amelyek olykor olyan üzleti lehetőségekkel kecsegtetik a magyar vállalkozókat, amilyeneket Európában nem is remélhetnek. Ugyanakkor éles kontrasztot teremt a gyarmati múlt, a több évszázados lemaradás öröksége, amelyek sajnos még mindig széles körben tetten érhetők. 140
