Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Tábor Sára: Elkerülhetetlen találkozások: Egy elefántcsontparti szerző, Koffi Kwahulé színművei magyar nyelven
Azonban az alapszituáció szerint ő sikeres „művésznő" a messzi Párizsban, és pusztán saját akaratánál fogva tér vissza a háború dúlta országba. O is perverzióval vádolható, és nem kizárólag a részletesen tárgyalt testiség szempontjából. A kapitány nemcsak beletörődik, hogy Magiblanche-sal kell osztoznia az üzleten, de közelebbi kapcsolatba kerülve vele, kéjes műélvezettel hallgatja Pöcskössel való együttléteinek zenei „szólamait". Magiblanche éppen így nem állja meg, hogy egy ilyen helyzetet fel ne vállaljon. Hiszen ahelyett, hogy a Moulin Rouge színpadának mindenki által (azaz senki által különösen nem) ünnepelt művésznője lenne, inkább egy háború sújtotta övezet eldugott sarkában tart sakkban három másik férfit, saját kényére-kedvére manipulálva, kijátszva őket egymás ellen. Koffi Kwahulé világa nem csak az egyetemes emberi érzelmek és gondolkodásmód ábrázolásánál fogva nyitott. A darabok megkomponálásának technikája és a szöveg stilisztikai megformálása folytán különböző művészeti ágak sajátosságai épülnek be a szövegekbe. Ezek a színművek alapszerkezetében meghatározóak, és sokszor még a cselekmény alakulását is befolyásolják. Kwahulé saját bevallása szerint a dzsessz igen meghatározó a drámáiban. írás közben többek között John Coltrane és Louis Armstrong zenéjét szokta hallgatni. Színházi tanulmányait először Elefántcsontparton végezte, később Franciaországban az ENSATT és a Sorbonne hallgatója volt. A dzsesszel a nyolcvanas években Párizsban került először kapcsolatba. JA dzsessz] a hiány zenéje. Egy nap valaki eltávozik, de nem próbálod pótolni a hiányt. Ellenkezőleg, azt a hiányt teljességnek állítod be. (....) A dzsessz mindig testekről szól, de hiányzó testekről. (...) Egy bizonyos értelemben a dzsessz annak a testnek a rekonstruálása, amelyen erőszakot tettek. "x A dzsessz és a zeneiség hatása szövegszinten is megmutatkozik. Kwahulé azt nyilatkozta, hogy zenehallgatás közben a hangok változásának rendszerét figyelve próbálja megérteni a dzsessz-szám szerkezeti felépítését. Egyes dallamok kibontakozása és ismétlődése különösen foglalkoztatja, és mivel nem zenész, a dzsessz technikai oldalának felfedezése igen fontos számára. (Uo., 100. old.) A Sörfőzde első felében a mindenen keresztülgázoló kapitány és tizedese a győztes háború után egy sörfőzdét próbál beindítani, de Pöcskös hazugsága folytán csak egy német nyelvű gyerekkantáta szólal meg. Tetszhalálra (sic) kapitány és Tökkelütött tizedes lenyűgözve hallgatja az éneket. A darab közepén a kapitány tiszta költészetnek nevezve lelkesen figyeli Magiblanche- nak Pöcskössel való intim együttléte alatti német kiáltásait. A végén pedig Magiblanche hangja és a sörfőzde gépeinek „muzsikája" összefolyik, majd mindkettőt elnyomja a gyerekkórus éneke, a kapitány meg sörrel a kezében élvezi a „verbális orgiát". A színdarabra jellemző iróniát a szerkesztés erősíti, a „magaskultúrába" tartozó német gyerekkórus és Magiblanche ugyancsak német, ritmikus és erotikus sikolyai a művészetnek ugyanazon a szintjén vannak számon tartva. Ezekhez járul a sörfőző gépek zenéje, amely átvitt értelemben a pénzcsinálás hangja. 1 Brothers in Sound: Koffi Kwahulé and Jazz, Interviews with Gilles MOUELLIC, ford. Judith G. Miller, in L'Esprit Créateur, Vol. 48. No 3, The Johns Hopkins University Press, 2008, 97-98. (Saját fordítás - T. S.) 135
