Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 2. szám - Biernaczky Szilárd: Az afrikai irodalom új csillaga ismét igbo földről érkezett

borzalmai." (Az interneten található egy nyilvánvalóan északi szerző tollából származó Achebe-elemzés, amelyben az a vélemény fogalmazódik meg, hogy a nagy író nemcsak hogy nem a modern afrikai irodalom atyja, de ráadásul igbofil, és legrosszabb könyve utolsó műve, amely a biafrai háborúról szól. Az írás, bocsánat a gondolatért, de a holokauszt- tagadók magatartását idézi, vagyis hát van még mit tennie Achebe mellett az újabb igbo írónemzedéknek is, hogy a biafrai háború történései a helyére kerüljenek az agyakban...)

Nem lenne ismertetésünk teljes, ha nem ejtenénk szót a fordításról. Kiss Árpád, aki eredeti szakmáját tekintve gyógyszerész, megszállott szerelemmel és rendkívüli igénnyel magyarított immár több mint féltucatnyi afrikai regényt. Adichie könyvét ugyanezzel az igényességgel tette át anyanyelvűnkre. Bár nem rendelkezem az eredeti angol változattal, úgy érzékelem, a magyar szöveg nemcsak hibátlan, de élményteljes stílusban fogalmazódott meg. Sok esetben fordításokat olvasva önkéntelenül szeretnék a kezembe ragadni egy ceruzát, hogy apróbb-nagyobb nyelvi hibákat, szerencsétlennek érzett megoldásokat korrigáljak. Kiss Árpád fordítása olvastán ez a késztetés sosem ragadott magával.

Éppen ezért várjuk nagy-nagy várakozással a következő Adichie-regényt (Americanah, 2013) fordítónk magyarításában, amely tudomásunk szerint immár majdnem elkészült. És persze ezúttal immár olyan művel szembesülhessünk, amelyben - reményeink szerint - a kiváló igbo írónő (hogy irodalomesztétikai igényeinket is kielégíthessük, ezért említjük a dolgot) második regényénél is gyakorlottabb kézzel vezeti majd a történet fonalát, a cselekménybeli törésvonalak még elegánsabb eldolgozásával igyekszik bejutni immár az irodalmi öröklét előszobájába.

129