Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 2. szám - Biernaczky Szilárd: Az afrikai irodalom új csillaga ismét igbo földről érkezett

Biernaczky Szilárd

Az afrikai irodalom új csillaga ismét igbo földről érkezett

(Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong / Half a Yellow Sun, ford. Kiss Árpád, Budapest, Saswasawa Kiadó)

A hazai „egyszeri" irodalomszerető regényolvasó aligha vette számba mindeddig, hogy az afrikai országok literatúraiból Dél-Afrika mellett minden bizonnyal Nigéria adja a legnagyobb részt. S ezen belül is az angol nyelven (is) író igbo (ejtsd: ibo) származású szerzők ismertek talán a legjobban. A jelen írást jegyző kritikus által csak „Nobel-díj- gyanús" szerzőnek tekintett világhírű alkotó, Chinua Achebe három regény (Örökké nyugtalanul, 1964, A nép fia, 1973, Széthulló világ, 1983) mellett novellákkal és versekkel is képviseli népét, illetve annak kultúráját és irodalmát Magyarországon. De egykor kézhez kaptunk egy regényt Cyprian Ekwensitől (Égő fű, a „Részeg a bozótban" című kötetben, 1966). A kiváló női regényíró, Buchi Emecheta pedig két regénnyel (A menyasszony ára, 1982, Másodrendű állampolgár, 1983) bővíti ismereteinket a mára már több mint három magyarországnyi, vagyis 30 milliót meghaladó lélekszámú „nigériai nemzet" művészeti termése tekintetében. Gergely Ágnes jóvoltából pedig magyarul is kézbe vehetjük a Petőfihez vagy Radnótihoz hasonlóan mártír, nagy jelentőségű igbo költő, a biafrai háborúban hősi halált halt őrnagy (a nsukka-i egyetemet védő egyetemi tanár), Christopher Okigbo verseit (Labirintusok, 1989), sőt, róla egy, az említett költő-műfordító jegyezte monográfiát is (Költészet és veszélytudat, 1986).

De az igbo haza számos más jeles íróval is megörvendeztette a világot. Most csak a világszerte népszerű, bár nálunk futólagosán ismert női írókra, Flora Nwapára vagy Ada Udechukwura hivatkozunk hirtelenjében még, bár sorolhatnánk a neveket. Annál sajátosabb tény viszont, hogy leszámítva most az afrikai születésű ókori és középkori auktorokat (lásd pl. Szent Ágostont, a berbereket és arabokat vagy Leo Africanust) az újabb kori, rabszolgasorból kiemelkedő emlékiratszerzők egyik legfényesebb neve, Olaudah Equiano (oktatója adta írói nevén: Gustavus Vassa, 1745-1797). És ő ugyancsak igbo származású (egykori átírás szerint: eboe). Még alig 11 éves, amikor a nyugat-afrikai partokról elhajtják, hiába rendelkezik apja mint mgburichi (kiválasztott, méltóság) magas ranggal valamelyik part menti főnök udvarában. Egyszer, amikor a családi településen a nővérével valamilyen oknál fogva egyedül hagyják őket, a rabszolgavadászok elrabolják mindkettejüket. Equiano Barbadosra kerül, ahonnan később kiválasztják és Uj-Karolinára viszik, megke- resztelkedik, mestere, Robert King 1766-ban felszabadítja. És végül Angliában köt ki. Fehér nőt vesz feleségül, és két lánya születik. Életrajzi írása (The Interesting Narrative..., 1789) igen értékes információkkal szolgál gyermekkori (vagyis afrikai) emlékeiből is. (Angol és amerikai kutatók, újságírók ássák elő emlékét és írásait a 20. század első felében.)

126