Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Biernaczky Szilárd: Retro: Afrikai versek magyar nyelven – Weöres Sándor, Gergely Ágnes, Hárs Ernő és Tóth Éva fordításairól
Hadd ellenpontozzuk e minden kétséget kizáróan modernistának tekinthető költeményt egy olyan verssel, amelyben viszont az ősi afrikai gondolkodásmód követhető nyomon. Hiszen a halottak, az ősök az afrikaiak mindennapi életében „egyfolytában részt vesznek", jót és rosszat is okozhatnak az élők számára, ezért érdemes és fontos figyelni rájuk, kellő időben áldozatot hozni nekik, és a rítus szabta eljárásokat mindig be kell tartani, sokszor több menetben változtatott nyughelyüket pedig kellőképpen biztosítani. A szenegáli wolof Birago (Ismael) Diop versében, amelyet Gergely Ágnes fordított, kitűnő érzékkel, az az ősök szellemére irányuló régies afrikai hitvilág tárul elénk, amelyet a költő varázsos erővel telített természeti képei különös művészi erővel húznak alá: Lélegzetek Birago Diop Hallgasd a dolgokat, s az élőket feledd. A tű ha lángra kap, a víz ha feldalol, a szél ha fákba csap, ha sóhajt a bokor: holtak lélegzenek. A holtak sohase tűntek el. Sötét árnyakkal rajzanak, sápadt árnyakkal jönnek el, de nincsenek a föld alatt. Ott vannak a rezgő levélben, ott vannak a nyöszörgő fában, ott vannak a folyó vizében, ott vannak a vízi magányban, ha tömeg kél, ha barlang hallgat: a holtak soha meg nem halnak. Hallgasd a dolgokat, s az élőket feledd. A tű ha lángra kap, a víz ha feldalol, a szél ha fákba csap, ha sóhajt a bokor: holtak lélegzenek, holt ősök vannak ott, kik sose tűnnek el, nincsenek föld alatt, ki maghalt, nem halott. A holtak sohase tűntek el. Őrzi őket gyereksírás, őrzi őket asszonyi mell, őrzi a felszippantott parázs. 121
