Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Kun Tibor: Három pillanat – a marokkói francia irodalomból
1987-ben Goncourt-díjat kapott Franciaországban. A homok gyermeke egy kegyetlen, iszlám vallási őrületben élő apának a bűntette újszülött leánya ellen, aki helyett fiút szeretett volna. A szerencsétlen leányt erőszakkal fiúként kezeli és neveli, aminek legdurvább eszköze, hogy a leány melleit szövetszalagokkal erősen lekötözi, hogy ne fejlődhessenek, és nehogy észrevegyék az emberek, hogy az apának, szégyenszemre, leányt kellett életben tartania. A lány élete A szentséges éjszakáig fiúként telik. A mindvégig nyomasztó légkör, ami az olvasót A homok gyermekében hatalmába kerítette, a folytatásban sem engedi el. De hát mi is történt ezen A szentséges éjszakán? A fiúként nevelt leánygyermekét apja a halálos ágyán felszabadítja a büntetése alól, ami után a lány minden erejével azon lesz, hogy nőiességét visszaszerezze és átélje. Kalandokra kalandok következnek új életében, amelyek szinte hihetetleneknek tűnnek, pedig maga a lány meséli el őket. Az Előszóban így nyilatkozik és vall meséjéről: „Történetemben sem a nagy szavak, sem a dráma nem fért meg. Egyszerűen csak egy furcsa történet. Beszélni akarok az ártatlanságról, amelytől megfosztottak." A történet valóban „furcsa": huszonkét meséből, eseményből áll, „melyekben - mondja a főszereplő - egy távoli korról szólok nektek". Mesél apjáról, első próbálkozásairól nővé válásában, futó szerelmi-szexuális kalandjáról egy férfival, akit soha többé nem látott, gyűlöletteljes bosszúállásáról kiásott apja sírjánál, ahol végre letépte magáról a mellét leszorító szövetpántokat, és meggyalázta apja holttestét. Majd egy idegen és titokzatos (oly sok titokzatosság van Ben Jellounnál!) kisváros fürdőjében megismerkedett a „Kotlós"-sal, a fürdő nagytestű női őrével, akinek vak öccse a „Konzul". A lány odaköltözött ehhez a kéttagú családhoz, megismerte a „Kotlós" és a „Konzul" életét. A házban „az érzelmek kavalkádjában voltunk, minden zavaros volt. Ki kit szeret?" A „Konzul" szexuális vágyait egy kuplerájban vezeti le általa kiválasztott örömlányokon. Közben a „Konzul" és a leány között mély testi-lelki kapcsolat szövődött, amelyben a leány saját testével is kiszolgálta a férfit otthon és a kuplerájban is. A furcsa idill azonban - logikusan - tragédiába fullad, a lány gyilkosság miatt börtönbe kerül. Bevallása szerint azonban „a négy fal (ti. a börtöncella falai) között ébredtem rá, hogy az igazi rabság életem férfiként töltött időszaka volt". A „Konzul" eleinte rendszeresen látogatta, majd a látogatások végül abbamaradtak. A leányra a börtönben még egy szörnyű testi-lelki megpróbáltatás várt, mielőtt kiengedték volna. Megpróbáltatás testi kínzás formájában, melyet kínzói így indokoltak: „Amióta elárultál minket, felfedeztük a hőn szeretett vallásunkban rejlő erényeket... Ideálunk és rögeszménk az igazság. Az Iszlámot követjük." A regény túlfűtött atmoszférájába a realitás, az álomszerű, a naturalista, sőt, időnként a horrorszámba menő elemek egyaránt beleférnek, gyakori a hivatkozás a szexualitásra, a női mellekre, a vérre - csakúgy, mint általában a modern, francia nyelvű maghrebi irodalomban. De mindezt tompítja a tagadhatatlan poézis, még ha ez jelen esetben a sötétséggel párosul is. 1998-ban jelent meg francia nyelven a Le racisme expliqué ä ma fille, 2003-ban a magyar nyelvű kiadás A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam címmel. Politikai-didaktikai brosúra, amelyet „... elsősorban a nyolc és tizennégy év közötti gyerekeknek szántam - mondja a szerző - Abból az alaptételből indultam ki, hogy a rasszizmus elleni harc az oktatással kezdődik... Az alábbi szöveget kifejezetten pedagógiai szándékkal írtam meg." 112
