Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 2. szám - Szilasi Ildikó: Tordai Emil Kongó-kutató – leveleinek fényében

Torday nagyon ritkán morgolódott leveleiben bármin is. Viszont 1908. március 8-án Mushengéből felszínre tört benne egy konfliktus. A helyzet előzménye az volt, hogy már 1907 őszén Mokunjiból is kérte Joyce-t, hogy küldjön neki egy Frobenius-könyv példányt, amely ekkor már megjelent, de Torday kérése ellenére nem kapott belőle példányt:

„Kedves Joyce! Nem hiszem, hogy sokszor morogtam volna Veled, de most megteszem. Miért nem küldted már végre el Frobenius könyvét? Itt vagyok a kubáknál (ahol ő sosem járt, maximum Bolombóig jutott), végre tanúk jelenlétében tudnám bizonyítani légből kapott történeteit, és nincs nálam a könyv!"

Humánum

Az egyenlítő napperzselő sugarai alatt, az ott izzadó, ott dolgozó, a legszélsőségesebb terep- és infrastrukturális és egészségügyi viszonyokkal gyakorta megküzdő Torday leveleiben számos gondolatot, figyelmet, sort szentel, önzetlenül, különböző személyeknek. Az önzetlen gesztusok mögött egy figyelmes, nagylelkű és kedves ember jelleme rajzolódik ki. Torday szinte semmit sem kér T. A. Joyce-tól leveleiben, az expedíció nehézségeiből származó személyes szükségleteinek, kéréseinek alig ad hangot. Előfordul viszont, hogy mások számára kér szívességet, ahogy 1906. június 2-án írt levelében is megtette, ebben ugyanis a következő kéréssel fordul T. A. Joyce-hoz:

„A Bambala cikkel kapcsolatban egy szívességet kérnék Tőled. Miután megjelent, lennél olyan jó, és eljuttatnál egy másolatot Mrs. Hertzhez a Lansdorne Crescent 40 szám alá? Kérlek, bocsásd meg kérésemet. Már említettem Neked, Mrs. Hertz egy nagyon megértő, idős, 74 éves hölgy (Mrs. Joyce-nak nincs oka féltékenykedni)... Őa legszívélyesebb hölgyemény, akit ismerek, és tudom, hogy nagyon örülne egy példánynak. Gyakran beszéltem neki Rólad. Lennél olyan kedves, és elmennél hozzá?"

Magánélet

A Torday-levelekben felbukkanó érzelmi megnyilvánulásoktól függetlenül nagyon ritka, hogy Torday valódi, legbelső, személyes gondolatairól, érzelmeiről ír. Éppen ezért fontos az 1906. június 2-án Luanóból írott levele, amelyben legbelső gondolatait és vágyait osztja meg, mikor szerzőtársának házasságkötése alkalmából gratulál:

„Elégedett lehetsz, hogy megnősülsz, bárcsak én is itt tartanék! Tudod, öregszem, 31 vagyok, mire visszatérek Európába, 33 leszek! Házaséletem arany percei elérhetetlen messzeségben vannak tőlem. Félek, mire letelepszem Európában, egy házsártos öregember leszek, és végül a szakácsnőt kell elvennem, hogy valaki legalább a vacsorám elkészítse."

A személyes hangvételű, hosszú levélben arról is ír, hogyan érez a helyi asszonyok iránt:

„Az itteni asszonyok nem nagyon vonzanak, annak ellenére, hogy engem nagyon is kedvelnek. Majd minden újszülöttet Dekének neveznek el.5 Ha ez így folytatódik, egy ilyen Frobenius-féle kutató néhány év múlva a területen élő népcsoportot nem Bahuánaként, hanem Bódékéként fogja leírni!"

5 Tordayt a helyi lakosok dekének, azaz madárnak becézték.

110