Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 2. szám - Szilasi Ildikó: Tordai Emil Kongó-kutató – leveleinek fényében

és az elköszönés szinte mindenhol azonos formában történik.3 A kísérőlevelek a kéziratokkal ellentétben tömörek, informatívak. A tartalom leggyakrabban a tudományos információkra, a küldött jegyzetekre és tárgyakra vonatkozik, csak elvétve tartalmaz személyes gondolatokat, megjegyzéseket, amelyek roppant tanulságosak és érdekesek Torday megismerése szempontjából. Ebből is látszik, hogy Torday számára a munka volt a prioritás, még kísérőleveleiben is sokkal nagyobb gondot és terjedelmet fordított egy-egy néprajzi tárgyakkal teli doboz tartalmának magyarázatára, vagy egy-egy elméleti kérdés tisztázására, egy korábbi hiba helyesbítésére, mint saját egészségügyi, anyagi vagy egyéb nehézségeinek, körülményeinek taglalására. Torday számára az első a munka volt, és azok a kutatási eredmények, amelyekre szert tett expedíciói során.

Szerénység és ambíció

Torday levelezésében nagyon izgalmasan végigkísérhető, ahogy a szerény, „kezdő" kutatóból egy egyre tapasztaltabb és magabiztosabb „tudós" képe rajzolódik ki. 1905. április 27-én Kongóból így ír T. A. Joyce-nak:

„Lingvisztikái jegyzeteket küldök a Kwilu folyótól. Bármit felhasználhatsz, csak szigorúan ellenőrizz mindent, mielőtt megjelentetnéd. Amennyiben publikálásra érdemesnek tartod az anyagot, óriási megtiszteltetésnek venném, ha közös írásként, a Joyce és Torday nevek alatt jelenne meg a cikk."

1906. június 2-án Luanbóból írt levelében ismét utal rá, mennyire fontos számára az, hogy T. A. Joyce-szal együtt publikálhat:

„Nagyon büszke vagyok rá, hogy nevem a Tiéddel együtt jelenhet meg, és bízom benne, hogy nagy dolgokat viszünk majd véghez együtt."

Torday kutatói attitűdjének professzionalizálódását, továbbá precizitását jelzi az is, ahogy 1906. szeptember 15-én Luchimából egy rövid lélegzetvételű levelében ír. Bár a levélből kiérződik, hogy nehéz terepviszonyok között dolgozik és fáradt, mégsem mulasztja el, hogy a tömör levél néhány sorában egy népcsoport nevének kiejtése kapcsán korrigáljon egy hibát. Ez is utal arra, hogy munkájában roppant aprólékos volt:

„Megkaptam kedves leveledet. Csak néhány sort tudok írni, mert úton vagyok, és rettenetesen elfáradtam. Több mint egy hónapja napi 20 mérföldet gyalogolok, és sátorban lakom. Elégedett vagyok a cikkünkkel, egyetlen megjegyzésem van, a Bambala szó helyesírásával kapcsolatosan. Bambalának vagy Hambálának ejtik, de Bambáidnak sosem."

Az ambiciózus, buzgó kutatóról árulkodik az is, ahogy szenteste alkalmából, pontosabban 1906. december 25-én, Kikwitben megosztja aggályát szerzőtársával:

„Boldog Karácsonyt kívánok Neked és szeretteidnek! Kérlek, add át jókívánságaimat, mert egyáltalán nincs időm írni. Köszönöm szüleidnek a gyönyörű könyvet! Majd személyesen is megköszönöm nekik áprilisban, amikor visszatérek. Még nem tudom, erre mikor kerül sor, csak azt tudom, hogy valamikor vissza fogok... Egyetlen félelmem, hogy a Bakweséknél megkezdett kutatásomat nem fogom tudni befejezni."

3 Köszöntésnél a kedves (angol: Dear), búcsúzásnál a Tisztelettel (angol: Sincerely Yours) formulát használja, visszatérő módon.

108