Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Szilasi Ildikó: Tordai Emil Kongó-kutató – leveleinek fényében
Földrajzi Társaság levelező tagja, a londoni magyar közösség egyik vezető egyénisége volt. 1931. május 9-én halt meg, alig ötvenhat évesen. Életművét közel száz publikáció, nyolc könyv, több mint háromezer leletből álló néprajzi tárgyi gyűjtemény és több ezer fotográfia alkotja. Torday életéről nem sokat tudunk, személyiségéről pedig még kevesebbet. Monográfiái, tanulmányai, írásai tudományos igényességgel íródtak, csupán néhány műve1 és a Melville William Hilton-Simpson2 által írt úti beszámoló tartalmaz olyan részeket, lazább történeteket', amelyekből jellemvonásairól, tulajdonságairól, Torday személyiségéről tudhatunk meg többet. A British Múzeumban őrzött, kézzel írott levelek részleteiből viszont olyan mozzanatok, gesztusok, tanulságok, történetek mutatkoznak meg, melyekből valamivel többet megismerhetünk Tordayból. A kongói, zord terepviszonyok közt írt levelekből az általa fontosnak vélt információk, az őt foglalkoztató kérdések sokat elárulnak jelleméről, gondolkozásáról. Milyen stílusban írt? Milyen kérdések foglalkoztatták? Melyek voltak a prioritásai több ezer mérföldre otthonától, olyan közegben, ahol még a papír és az írószerszám beszerzése is nehézkes volt? A londoni British Múzeum könyvtárában őrzött leveleinek tanulmányozására, elektronikus dokumentálására 2008. október 24. - november 24. között egy Klebelsberg Kuno-ösztöndíj keretében, valamint a Magyar-Afrika Társaság és Balogh Sándor úr támogatásával volt lehetőségem. A British Múzeum jóvoltából hozzáférést kaptam 80 darab, 1905. április 27. (Kongó) és 1909. április 26. (Kolokoto) között Torday által írt vagy diktált, eredeti levélhez. A többek között Luanóból, Kikwitből, Kolokotóból, Mossongéből, Bolombóból, Mushengéből, Alelából küldött, angol nyelvű, kézírásos leveleket fotón rögzítettem, átírtam számítógépbe, végül lefordítottam magyar nyelvre. Korábban Torday- levélrészleteket 2010-ben, a Magyar-Afrika Társaság által kiadott Kongó, Torday Emil nyomában című kötetben publikáltam. Ez a második alkalom, hogy Torday máig feldolgozatlan és kiadatlan leveleiből szemezgetek. Az alábbiakban olyan Torday-levélrészleteket válogattam ki és teszek közzé, amelyekből a kutató elrejtezett jelleméről tudhatunk meg az eddigieknél többet. A levelekről A vizsgálat tárgyát képező 80 db Torday-levél többségében Thomas Athol Joyce-nak, a British Múzeum munkatársának íródott. Míg Torday Kongóban kutatott, a Londonba küldött tárgyakat, jegyzeteket és leveleket T.A. Joyce dolgozta fel és készítette elő publikálásra, együttműködésük kezdeti időszakától kezdődően. Az eredendően banktisztviselő, majd belga köztisztviselő Torday autodidakta módon avanzsált értő és elismert etnográfussá. Fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk a Torday-kísérőlevelek és a hosszabb lélegzetvételű, tudományos igényességgel megírt, kutatási adatokat, szótárrészleteket, táblázatokat és rajzokat is tartalmazó kéziratok (manuscripts) között. A több száz oldalnyi kézzel írt jegyzetet ugyancsak a British Múzeum őrzi. Jelen tanulmányban a kéziratok 1-2 oldalas kísérőleveleiből idézek részleteket. Hadd jegyezzem még meg, azért is tartom izgalmasnak a kísérőlevelek vizsgálatát, mert ezekben az írásokban rajzolódnak ki olyan részletek Torday érzelmi világáról, gondolkodásmódjáról, jelleméről, amelyek semmilyen más közlésében nem mutatkoznak meg. Stilisztikai elemként általában megfigyelhető, hogy Torday leveleiben a megszólítás 1 Torday, 1913, 1925 2 Hilton-Simpson, 1911 107
