Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Szilasi Ildikó: Tordai Emil Kongó-kutató – leveleinek fényében
Szilasi Ildikó Torday Emil Kongó-kutató - leveleinek fényében Tordayról Mi másról is álmodhatna egy húszesztendős brüsszeli banktisztviselő a 19. század utolsó éveiben, mint hogy Henry Morton Stanley és David Livingstone nyomában híres afrikai felfedezőként hódítja meg a fekete földrészt. Jóllehet irodistaként kereste kenyerét, az 1875. június 22-én, Budapesten született Torday Emilt világéletében a földrajz- és társadalomtudományok lelkesítették. Másokkal ellentétben ő nemcsak kávéházi pamlagokon pöfékelve révedezett a kalandos jövőről, hanem a tettek mezejére lépett: elérte, hogy négy évig tartó külszolgálatra mehessen az akkori belga gyarmat, Kongó Szabad Állam keleti részére, Katangába. 1900 márciusában érkezett meg Kongó Szabad Állam fővárosába, Bomába. Hónapokkal később húsz napig tartó, élménydús hajóút nyomán ért Stanleyville-be (ma Kisangani), majd továbbment keletre. Szabadidejében felfedezőutakat tett, vadászni járt, hosszabb időt töltött a luba népcsoport területén, nyelvüket is elsajátította. (Kutatóútjai végére összesen nyolc kongói nyelvet-nyelvjárást beszélt). A Marungu elnevezésű helységnél azonosította a Livingstone által a Tanganyika-tó partján megjelölt (és időközben elfelejtett) Akalonga- fokot, így ő is a földrajzi felfedezők sorába lépett. 1905-1906-ban, második kongói útján a Kasai Kereskedelmi Társaság küldöttjeként beutazta a Kwango és Kwilu közötti területet az angolai határig, hogy kereskedelmi érdekeltségeket és új telephelyeket találjon a társaság számára. „Megkaptam szívélyes leveled. Csak egy pár mondatot írok, mivel roppant fáradt vagyok a nagy úttól: több mint egy hónapja sátrazom és napi húsz mérföldet gyalogolok" - írta a londoni British Múzeum etnográfusának, Thomas Athol Joyce-nak 1906. szeptember 15-én Luchimából. Együttműködésük olyannyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy Torday 1907-1909 között harmadszor végezhetett gyűjtőmunkát Kongóban - immár a British Museum megbízásából! Tudományos szempontból e legjelentősebb kutatóútján Melville William Hilton- Simpson végig, Norman Hardy festőművész pedig hat hónapig kísérte. Torday Kongóban írt jegyzeteit postával Londonba küldte, ahol Joyce szakirodalmi háttérkutatások alapján kiegészítette, majd kiadatta azokat. Kettejük neve alatt több fontos tudományos publikáció és monográfia jelent meg. Harmadik expedíciójának utolsó harmadában Torday bejárta a Kasai és Loange folyó közötti, akkor még ismeretlen területet. Torday Emil már a hazautazást tervezgette (1909), amikor orrszarvú támadta meg. A balesetben olyan súlyosan megsérült, hogy élete végéig mankóra szorult. Többé nem tért vissza szeretett Afrikájába. Londonban telepedett le, tudományos, irodalmi és múzeumi munkát végzett. A Királyi Embertani Intézet és a Folklór Társaság választmányi tagja, a londoni egyetem antropológiai társaságának alelnöke, a Philadelphiai Egyetemi Múzeum Kongó-gyűjteményének kutatója, a Magyar 106
