Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Pénzes Tímea: Ghána ölelésében: útinapló részlet
Kisétálunk a falu főterére, ahol tegnap kiszálltunk a taxiból. Három pöttöm gyerek fut hozzánk, kettő belekapaszkodik a kezembe, a harmadik nem fér hozzám, hát odafut a barátomhoz, és megfogja a kezét. így sétálunk ötösben. Az egyik gyerek a karomba kéredzkedik, a barátom lefényképez. Egyszer csak kiabálva rohan felénk az anyja, a szájára mutogat meg a gyerekre, hogy adjunk neki ennivalót vagy pénzt ennivalóra. Adunk mindkettőt. A pénzt elrakja, a szlovákiai kekszet azonnal kibontja, és együtt majszolják. Máskor óvatosabb leszek a gyerekekkel, nehogy egy féltékeny anya leharapja a fejemet. A tro-tro vezetők felajánlják, hogy elvisznek jó pénzért bárhova, de mi inkább megvárjuk, hogy megteljen a kisbusz. Két hétig, a lehetőségekhez mérten, úgy szeretnénk élni, mint ők. Öt perc alatt minden hely foglalt. Sosem értem, hogyan gyűlik össze a semmiből kábé tizennyolc ember. A kocsiban néha felsír egy kisgyerek. Nehéz megfordulni, és egész úton abban a hiszemben üldögélünk, hogy gyerek utazik velünk. Később derül ki, hogy összekötött lábú, ijedt kecskegida fekszik a csomagok között! Kiszállunk Agonában, ahol tegnap a taxit fogtuk, és azonnal segítőkészen átszállítanak a takoradi buszra. A buszon érdeklődőén fordul hátra az egyik utas, majd megkérdezi, miért jön az országukba fehér ember, mit szeretünk mi ebben az országban? Csupa jót olvastunk Ghánáról, feleli barátom, és kíváncsiak voltunk a természetre, a nemzeti parkokra és az állatokra. Én kiegészítettem, hogy barátságosak az emberek, és Afrika legbiztonságosabb államaként tartják számon. Békés ország, bólogat örömteli szemmel. És hogy bírjátok a hőséget, kérdezi, miközben testéhez tapadó ingét csipdesi két ujjával. Én szeretem a meleget, felelem lelkesen. Értetlenül csóválja a fejét. Átszállítanak a Cape Coast-i tro-trora, ami azonnal indul. Eddig egyik átszállásnál sem volt gondunk. Elég megszólítani a sofőrt, a jegyszedőt vagy az utasok közül bárkit, és máris készségesen visz a kérdéses buszhoz. Az orrunk előtt robban fel egy tro-tro gumija. Tény ami tény, a tro-trok műszaki állapotával nem sokat törődnek sem a tulajdonosok, sem a sofőrök, és európai szemmel nézve nincsenek a legjobb állapotban. Nem túlzottan javítgatják őket, csak felszínesen hegesztenek össze rajtuk ezt-azt, még ha komolyabb is a baj. Magyarán szólva egyesek szétesőfélben vannak... Nem telik sok időbe és nagy erőfeszítésbe, hogy felmérjük a tro-trok adottságait: nem éppen környezetbarátok és nem makulátlanul tiszták. Az autók és tro-trok többsége kiszu- perált állapotban érkezik Európából 'second hand' minőségben, és a szmogfelhőben úszó városi utak levegőjéből a tro-troban utazók bőségesen részesülnek. Bár a mi autóink is ontják magukból a káros anyagokat, a mi nagyvárosaink sem tiszta levegőjükről híresek, azonban a tro-tro utasai nem teljesen zárt térben üldögélnek. Az összes tolóablakot kihúzzák, hogy a trópusi ország állandó kánikulájától az utazás idejére megszabaduljanak, de a levegővel együtt a sok nyitott ablakon keresztül tömény kipufogógáz is bejut. Persze nemcsak a szmog áramlik be a járműbe, hanem az országút vörös színű pora is. A szellőztetésnek köszönhetően nincs emberpróbáló hőség, csak állandó, fejfájdító huzat. A sebesen száguldó kisbuszban olyan légörvény keletkezik, hogy a szél a hajamat ide-oda csapkodja, és kis túlzással majd' kivisz az ablakon. Az apró göndör hajú, vagy kis varkocsokba font utasoknak ezzel a problémával nem kell megküzdeniük. A leírtakból bizonyára kiderült: a tro-troban nincs légkondicionálás. Amikor a tro-tro a sűrű forgalomban lassít vagy megáll, a kintinél sokkal fülledtebb hőségben várakozunk a szaunázási lehetőséget kötelezően nyújtó pléhdobozban, amely ilyenkor kipárolgó testszagtól sem mentes, viszont amikor a sofőrnek lehetősége adódik rá, hogy a gázra lépjen, száguldozni kezd. Veszélyesen furikázik ide-oda cikázva, a gázt és a féket gyakran cserélgetve. A legjobb jóindulattal sem nevezném kiegyensúlyozott vezetési stílusnak. 102
