Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Sándor Iván: (Meg)érintések
Térey otthonosan jár-kel a városban. A budai és pesti új aranyifjúság világában, a peremvidéken is. Egyedi látlelet, írtam Jánosnak. „Olyan, mint a fekete-fehér Tan Béla-filmek. Hűvösben tartod azt, ami izzik. Vízió egy városról, amely mintha még élhető helyszín volna, de már alig az. Pedig egykor az volt. Tartalmasabb életekkel, még szörnyű korokban is. Járnak-kelnek a lakosai, utaznak, isszák a söreiket, szeretkeznek, rohannak a felelősségük elől, semmit nem értenek abból, ami történik velük egy leépülő egykori világvárosban." Felvillantotta ez a létállapot egy másik város világát. A tizennyolcadik századi Velencéét. Amit Francesco Guardi képei is megőriznek. A mozgalmasság és kietlenség egysége, írja róluk Andrei Ple§u. A lezüllő valóságot szólaltatják meg, a történelmi alkonyt, amikor „a várost úgy kiforgatta magából a Karnevál vigyorgó lénye, hogy sikerült egyidejűleg színlelnie a halált és rendesen meg is halni közben". De ezt észre sem vették. Camus magyar lexikonszóvá avatta a közönyt. (Az eredeti francia cím közismerten Az idegen - L'Etranger.) Camus a közöny világállapotát értette meg 1942-ben a háború tombolása idején. Hogyan viszonylik ehhez a nemzeti közöny a béke tombolásában? Az új Nobel-díjas Patrick Modiano elmondja, hogy mindig szeretett volna krimit írni, mert a krimi közel van a rögeszméjéhez, az eltűnéshez, az identitásproblémához. Mégsem írt krimit, mert az megköveteli, hogy a regény végén legyen valami magyarázat, valamilyen megoldás. De őt „egy bizonytalan, darabjaira hullott, álomszerű múlt" foglalkoztatja. A krimidivat idején nem árt az irodalomra is gondolni. Rendszeres esti séta gyors lépésben azoknak az utcáknak a háromszögében, ahol nyolcvanötödik éve élek. A Columbus utca 34.-ben tizenegy éves koromig laktam. A kert ma is dús. Az estében világítanak a földszintes villák ablakai. Az az ablak is, amelyikhez gyerekkoromban a homlokomat nyomva bámultam. Visszanézek az utcáról, látom egykori önmagamat. Mintha onnan a mai magamat bámulná. A közös pillantásba szorul az egész életem. 6