Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Tarrósy István: A szubszaharai lélekfelfogások néhány aspektusáról
Osa létrehozta saját királyságát, Erinmwint, melybe azon a vízen keresztül lehet eljutni, ahol az ég és a föld találkozik. Osanobua teremtő isten jelképe ma is egy homokkupacba tűzött pózna, rajta egy fehér szövetdarabbal, amely a világóceánból kiemelkedő szigetet szimbolizálja." Hasonlóan más nyugat-afrikai legfelsőbb istenekhez, Osanobua ugyan a fizikai világból kivonult, viszont megbízta legidősebb fiát, Olokunt a legfontosabb mindennapi ügyek „intézésével", elsősorban a termékenység, az egészség és a gazdagság (jólét) felügyeletével (Ben-Amos, 1994,121. old.). Olokun tiszteletében, a napi rítusokban - mind a városban, mind falun - a papnőknek meghatározó szerepe van. Azáltal, hogy Olokun hozza a megszületett gyermeket - és ebben legidősebb lánya, Obiemwen segít neki -, általános gyakorlat az edók körében, hogy a kislányok szülei egy házioltárt állítanak fel Olokun tiszteletére annak érdekében, hogy Olokun biztonságot és jólétet adjon a lányoknak. Amikor a lányok férjhez mennek, magukkal viszik ezt az apró szentélyt férjük házába, és egész életükön keresztül e szentély szolgál az istenséggel való kapcsolattartás legfontosabb eszközeként, ennek gondozásával kerülhetnek közelebb az istenséghez. A papnők képesek közvetíteni Olokun elvárásait az őt tisztelő közösség tagjai felé. Több alkalommal, miközben transzba esnek, a papnők különböző társadalmi és egészségügyi problémákat tudnak diagnosztizálni, egyúttal vitákat elrendezni az egymásnak feszülő felek között, tanácsokat adni a közösség tagjainak. Ez a képesség, mely egyszerre hatalom a közösségen belül, nagyon hasonló a véneknek vagy magának a főnöknek tulajdonított hatalomhoz. Mégis, saját háztartásukon, illetve hitbéli közösségükön túl az Olokun-papnők nem rendelkeznek hivatalos politikai hatalommal úgy, ahogyan az adott csoport főnöke (Ibid, 133. old.). A főként délnyugat-nigériai területeken élő jorubák eredetét különböző narratívákból6 fejthetjük fel. Az orális hagyományok körét gyarapító központi teremtésmítosz szerint az Ég Istene, Olorun (vagy másik nevén Olodumare) egy létrát bocsátott le az égből, melyen keresztül a jorubák őse, Oduduwa - aki valójában minden ember ősének tekintendő a jorubák szerint - alászállt, kezében egy kakassal, egy marék földdel és egy pálmamaggal. Oduduwa belehajította a földet a lenti vizekbe, a kakas megkapirgálta a földet, majd a beleültetett magból tizenhat ágú pálmafa nőtt, a tizenhat eredeti királyságot szimbolizálva. A mai Osun Államban található Ife (Ilé-Ifé) e mítosz szerint az a szent hely, ahonnan minden joruba város fejlődése elindulhatott, ahonnan a jorubák a környező településeket benépesíthették. Ife a joruba királyság politikai központjának is tekinthető, ugyanis a mítosz egyik variációja szerint a dinasztiaalapító Oduduwa tizenhat fiúgyermeket nemzett, akikből a tizenhat királyság vezetői lettek. A különböző településeken élők saját (városi) teremtőistenségeket is tisztelnek. Az Osun folyó partján található Oshogbó város, melynek patrónusa Osun istennő (róla nevezték el magát a folyót is). Az Osun-kultusz egyidős a joruba teremtéssel, és ugyanúgy szájhagyomány útján terjedt, illetve maradt fenn. A következő részlet (Aradi, 2009, 123. old.) Osun helyét és szerepét jellemzi az istenségek pantheonjában, melynek „... egyik legfontosabb tagja, a tulajdonképpeni hadisten, vagyis Ogun anyja: Jemodzsá, minden vizek istennője. Öccse Dádá, a természet istene, két felesége pedig Oya és Osun, mindket6 Egy másik gyűjtés szerint a jorubák Lamurudu utódjától származnak, aki száműzöttként az ókori Babilont elhagyva végül a mai Jorubaföldön telepedett le. Lamurudu a Bibliában is említett mezopotámiai Nimród király, akit Kézai Simon krónikájában Ménróthként, a magyarok őseként ismerünk. Egy harmadik elképzelés egészen időszámításunk előtt 10 000-ig viszi vissza a joruba kultúra keletkezését, és ezt archeológiái leletekkel is bizonyítottnak vélik. 75
