Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 2. szám - Tarrósy István: A szubszaharai lélekfelfogások néhány aspektusáról

egyben" (Búr, 2009, 6. old.)- A papok hagyománya Nyugat-Afrikában erősebb a kontinens más térségeihez képest: az ankore, joruba, ibo, akan, baganda, basoga, eve népek helyi társadalmaiban különböző hitvilágbéli feladatot látnak el. Ugyanúgy, ahogyan az istenségek között találunk hímnemű és nőnemű megtestesüléseket, a közvetítők is egyaránt lehetnek férfiak és nők. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a nők egzisztenciálisan alacsonyabb rendű, és akár jogi értelemben is alárendelt pozíciót foglalnak el az afrikai társadalmak többségében, sőt már az iskoláztatás kapcsán is rosszabb esélyekkel indulnak, ugyanis Afrika-szerte a családok többsége sok esetben még mindig jobbnak látja, ha a leánygyermekek otthon végeznek munkát, míg a fiúk az esetleges jobb munkavállalás reményében, mint leendő családfenntartók, tanulnak.4 Éppen ennek tükrében érdekes a női szellemközvetítők és médiumok megítélését és szerepét megvizsgálnunk.

A nigériai edo népcsoport világképének központi kultusza, például, Olokun istenséghez kapcsolódik, akit a Benini Királyság5 (mely nem keverendő össze a mai Nigéria nyugati szomszédjával, a Benini Köztársasággal, amely a gyarmati időszakban Dahomey állam néven volt ismert) délkeleti részén található közel 50 kilométer hosszú Olokun folyóval (angol nevén Ethiope folyó) azonosítanak. Az edo hit szerint e folyó - ezáltal Olokun maga - minden folyók és óceánok forrása. Azáltal pedig, hogy általában a látha- tó-érzékelhető fizikai világ határán több hagyományos afrikai hitvilág szerint egy folyó húzódik, mely egyrészt a fizikai világban elhunytak lelkei, másrészt a születendő új lelkek számára jelenti a spirituális világ és a fizikai világ közötti közlekedés útvonalát, Olokun megítélését is meghatározza. Neki tulajdonítják a gyermekek megérkezését - valójában az edo hit úgy tartja, hogy Olokun hozza a megszületett új gyermeket. Az edo nép eredetének történetét jól szemlélteti a következő részlet (Vityi, 2009, 266. old.), mely a teremtő isten, Osanobua (rövidebb nevén Osa), Olokun apja központi szerepét mutatja be:

„A kezdetek kezdetén a világot egyedül víz borította, szárazföld sehol sem létezett. A világóceán közepéből kiemelkedett egy fa, melynek tetején élt Owonwon, a tukánmadár. Amikor Osa úgy döntött, benépesíti a világot, összehívta három fiúgyermekét, akiknek egy kenuval kellett a fizikai világba utazniuk, hogy ott egyedül boldogulva benépesítsék a földet. Indulásuk előtt Osa mindhármuknak felajánlotta, hogy bármely kívánságukat teljesíti. A két idősebb fiú világi javakat, csupa »hasznos« tárgyat kért, míg a harmadik - Owonwon tanácsára - mindössze egy csigaházat kért apjától. Amikor a kenu a világóceán közepéhez érkezett, a két fiú tanácstalanul nézett körül, nem találtak ugyanis egy talpalatnyi földet sem, ahol megpihenhettek volna. A harmadik fiú ekkor megfordította a csigaházat, amelyből föld ömlött ki - így a vízből kiemelkedett a szárazföld, amely fölött egyedül ő rendelkezett.

Osa idősebb fiai nem merték a lábukat kitenni a kenuból, ezért egy kaméleont küldtek a szárazföldre, hogy megbizonyosodjanak róla, a víz tényleg szilárd földdé vált. A kaméleon az edók hite szerint ettől a momentumtól kezdődően jár ma is komótosan és lassan. Azt a helyet, ahol a szárazföld kiemelkedett a világóceánból, Agbonnak nevezték el. Erről a pontról Osa az egész világ négy sarkát, minden országát és minden királyságát emberekkel népesítette be. Legkisebb fiát - aki kihasználván a helyzetet, bátyjaitól a szárazföldre lépésért cserébe megkapta azok kincseit és eszközeit - Osa Benin uralkodójává tette meg, s ő lett a leghatalmasabb és leggazdagabb a három testvér közül.

4 Persze a 21. század első évtizedében mélyreható változásokról számolhatunk be, hiszen az alapfokú iskolai oktatásban egyre több lány vesz részt.

5 „A nyugat-afrikai államalakulatok közül az egyik legismertebb és leghosszabb életű (közel 1000 évig fennálló) állam a Benini Királyság volt. [...] A helyiek - és a nem helyi kutatók közül is többen - a benini népre az edo szót használják." (Vityi, 2009, 264. old.)

74