Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Frobenius, Leo: Gasszire lantja
ragadták magukhoz a hatalmat. Ha Nganamba előbb halt volna meg, elvész-e Vagadu? Nganamba nem halt meg. Gasszire szívén sakál rágódott. Mindennap így szólt Gasszire az ő szívében:- Mikor hal meg Nganamba? Mikor lesz király Gasszire? Gasszire úgy sandított naponta az apja halálára, mint ahogy a szerelmes az estéli csillag felkeltét lesi. Amíg Gasszire napközben a burdamák ellen harcolt, és az áruló boromákat a nyeregszíjára fűzte, addig csak a harcra gondolt, meg a kardjára, a pajzsára meg a lovára. De ha este hazatért Gasszire, és a fiaival együtt a férfiak körében ült, akkor hallotta ugyan, hogy dicsérik a vitézek a tetteit, de a szíve nem volt ott; a szíve Nganamba lélegzetét leste; a szíve tele volt nyomorúsággal és vágyódással. Gasszire szíve tele volt vágyódással az apja pajzsa után, amit majd csak akkor hordhat, ha az apja meghalt, meg a kardja után, amit majd csak akkor hordhat, ha ő lesz a király. Napról napra nagyobb lett Gasszire haragja és vágyódása. Gasszirét kerülte az álom. Gasszire érezte, hogy kúszik fel a bánat a torkán. Gasszire egy éjszaka felugrott, kiment a házból és elment egy öreg bölcshöz, aki többet tudott, mint a többi ember. Belépett hozzá és megszólította:- Kiekorro! Mikor hal meg Nganamba, az apám; mikor hagyja rám a kardját meg a pajzsát? A kiekorro azt felelte:- O, Gasszire! Nganamba meghal, de a kardot, a pajzsot nem hagyja rád. Te lantot fogsz viselni. A kard meg a pajzs másra marad örökségül. A te lantod miatt pedig elpusztul Vagadu. O, Gasszire! Gasszire azt mondta:- Kiekorro, hazudsz. Látom, nem is vagy bölcs. Hogy is pusztulna el Vagadu, amikor naponta győznek a vitézei? Kiekorro, bolond vagy! De az öreg bölcs ember azt mondta:- O, Gasszire, te nem hiszel nekem. De a fogolymadarakhoz visz majd az utad. Meg fogod érteni a kiáltásukat, és akkor az az út a te utad lesz és Vagadu útja. Másnap Gasszire a vitézeivel megint hadba vonult a burdamák ellen. Gasszire haragos volt. Odakiáltotta a vitézeinek:- Maradjatok hátra. Ma egymagám akarok a burdamákkal harcolni. A vitézek hátramaradtak. Gasszire egymaga lovagolt a burdamák elé. Gasszire hajigálta a dárdáit. Gasszire nekilovagolt a burdamáknak. Gasszire forgatta a kardját. Eltalált balról egy burdamát. Eltalált jobbról egy burdamát. Olyan volt Gasszire kardja, mint a sarló a gabonában. A burdamák megrémülve kiabálták:- Nem fáza ez, nem vitéz ez, valami szellem! A burdamák hátrafordították a lovaikat. Eldobták a dárdáikat és menekültek. Gasszire odahívta a vitézeit:- Szedjétek össze a dárdákat. A vitézek előjöttek, összeszedték a dárdákat és énekeltek:- A fáza nép mind hős. Gasszire mindig az első hős volt a fázák között. Gasszire tettei mindig nagyok voltak. De ma Gasszire nagyobb volt, mint Gasszire. Gasszire belovagolt a városba. A vitézek utána. A vitézek énekeltek:- Annyi dárdát Vagadu nem nyert még sohasem, mint ma. 63
