Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Frobenius, Leo: Gasszire lantja
Gasszirét az asszonyok megfürdették. Összegyűltek a férfiak. De Gasszire nem ült közéjük. Kiment a mezőre. A fogolymadarakat figyelte. Egész közel ment. Egy fogolymadár a bokorban ült, a fiókái a fűben. A fogolymadár a kígyóval való harcáról énekelt. így énekelt a fogolymadár:- Minden teremtett lélek meghal, királyok és hősök meghalnak, eltemetik őket, elporladnak. Én magam is meghalok, eltemetnek, elporladok. De a Dauszi, harcaim dala, az nem hal meg. Tovább éneklik majd, és tovább fog élni, mint a királyok meg a vitézek. Hóóó, micsoda tetteket vittem végbe! Hóóó, miként énekelem én a Dauszit! Vagadu elpusztul. De a Dauszi fennmarad és él! Gasszire megint elment az öreg bölcshöz. Gasszire azt mondta:- Kiekorro, kint voltam a mezőn. Hallottam a fogolymadarakat. A fogolymadár azzal dicsekedett, hogy a tetteiről szóló dal tovább fog élni, mint Vagadu. A fogolymadár a Dauszit énekelte. Mondd meg nekem, ismerik-e az emberek is a Dauszit és túl fogja-e élni a Dauszi az életet és a halált? Az öreg bölcs azt felelte:- Ó Gasszire, gyorsan sodródsz a halál felé. Senki fel nem tartóztathat téged. Ha már király nem lehetsz, énekes leszel. Ó, Gasszire, amikor még a fázák királyai a tenger partján laktak, akkor is nagy vitézek voltak. Olyan emberekkel harcoltak, akiknek lantjuk volt, és Dauszit énekeltek. A fázák gyakran megijedtek az ellenség Dauszijától. Ők maguk is nagy vitézek voltak, de maguk a Dauszit soha nem énekelték. Ők az elsők közül valók voltak, lovagok, a Dauszit pedig csak a másodikak éneklik, az énekesek. Azok nem hősökként harcoltak, a nappali harcért, hanem mint mulatozók, az esti dicsekvésért. Nos, Gasszire, ha már nem lehetsz a második az elsők közt, légy első a másodikak közt. De emiatt elpusztul Vagadu! Gasszire meg azt mondta:- Hadd pusztuljon Vagadu! Gasszire egy kovácshoz ment. Gasszire azt mondta:- Csinálj nekem lantot! A kovács azt mondta:- Megcsinálom. De a lant nem fog énekelni. Gasszire azt felelte:- Kovács, te csak csináld a munkádat. A többi az én dolgom. A kovács megcsinálta a lantot. Odavitte Gasszirének. Gasszire megfogta a lantot, megpengette a húrjait. De a lant nem énekelt. Gasszire azt mondta a kovácsnak:- Mi az? A lant nem szól! A kovács felelte:- Megmondtam előre! Gasszire azt mondta:- Hát csinálj valamit, hogy énekeljen a lant. A kovács azt mondta:- Nem csinálhatok én már semmit. A többi a te dolgod. Gasszire megkérdezte:- És mit tehetek én? 64
