Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 2. szám - Moneblum avagy a kék ember: kameruni bulu hőseposz

disszertációjában, de ennek a kereken 842 sűrű oldalas opusnak a feldolgozására még nem jutott időnk. A mű bevezetőjének megjegyzései szerint a történet öt nagy epizódból áll: az első a főhős leánytestvérének születését regéli elé, a második e nővér házasságát a főhős későbbi nagy ellenfelével, a harmadikban jön világra a főhős, a negyedikben valósul meg az igazi hőstörténet, a főhős és sógora küzdelmei rajzolódnak ki benne, míg az utolsó a hazatérést mutatja be.

* * *

E bevezető jegyzetek elején már említettük, hogy a kameruni S. M. Eno Belinga (az 1984-es budapesti nemzetközi afrikai folklór konferencia neves résztvevője) gyűjtötte bulu eposz (Moneblum, a kék ember) néhány részletét kívánjuk ezúttal közreadni, miután nincs arra mód, hogy a teljes szöveget közzétegyük. Az eposz meséje - újabb sajátos változattal szolgálva az eddigiekhez képest - Mekui-Mengomo körül szövődik, aki házasulandó korba lépve és a szokásokat áthágva követelni kezdi a házasságot apjától. Ez oly vétségnek számít, amelyért a törzsi uralkodó, Akoma Mba száműzi (lényegében a halandók világába). A jós az uralkodó parancsára egy hosszú katalógus (felsorolás) típusú részben (218-407. sor) igyekszik kijelölni a száműzetés konkrét helyszínét (lényegében a klánok, a szomszédos törzsek, nagycsaládok bemutatásáról van szó), mintegy kimerítve az eposzi kellékek egyik jellegzetes eszközének jelentkezését az élő afrikai hőseposzban. (Még egy hasonló, költői szépségű „katalógus" is található a szövegben, már amikor a hajnalt a madarak ébredésével jellemzi az énekes.)

A főhőst végül Efen-Ndon nagyúr birtokára száműzik, ahol a kényszermunkát végző rabok munkáját kell irányítania. „Sikereit" persze nem saját testi vagy szellemi képességeivel éri el, hanem azzal, hogy a munka zömét - a rabok helyett is - varázseszköze, „lángot szóró lándzsája" végzi el.

A történet úgy bonyolódik tovább, hogy a főhős adott pillanatban megtetszik Efen- Ndon nagyúr feleségének, szerelem szövődik közöttük, s ebből hatalmas konfliktus támad, amelybe óhatatlanul belekapcsolódik a halhatatlanok országának népe is. A féktelen főhős hatalmas munkálataiért a nagyúr feleségét követeli magának fizetségül, aminek az eredménye az, hogy a két rokonság összecsap, mozgósítva minden rendelkezésükre álló varázserőt. A főhős szerencséjére apjának is megtetszik fia választottja. A hosszú ideig folyó szörnyű harcoknak az vet véget, hogy sikerül Efen-Ndont megfosztani varázserőitől. Ekkor Akoma Mba közli Efen-Ndonnal, hogy mivel Mekui-Mengomot mint rabszolgát dolgoztatta, ezért az megkapja Nlem-Okele-Abumot. S hogy mindig lássák annak a nyomát, hogyan jár az, aki szembeszáll az ekanokkal, Efen-Ndonnak kiszúratja egyik szemét, levágatja egyik fülét és négy nagy sebet vágat a hátába. Ezek után Akoma Mba ad Efen- Ndonnak egy pergament, amellyel őt a főemberek közé emeli.

Ennek az ugyancsak sajátságos történetnek a bemutatását követően előzetesen talán még arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a szövegben a homéroszi mértéknek megfelelően egy másik jellegzetes stíluselem (eposzi kellék), az epiteton omans (díszítő jelző) is tetten érhető, mi több, az egyik esetben a formulakutatás értelmezésében egy három motívumból építkező téma jön létre:

Mikor Mekui-Mengomo megtudta, hogy Efen-Ndon feleségével elindult megszemlélni a munkahelyet és az utat,

1025 a nagyúr kihúzta lángot szóró dárdáját, (1)

és a kezébe fogta.

Az ellenségeskedés jeleként belefúrta ujját a földbe, (2)

és a harag a fejébe szállt. (3)

39