Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Moneblum avagy a kék ember: kameruni bulu hőseposz
Hitong annak idején szembeszállt szülei akaratával, már ami a feleségválasztást illeti. Hiszen a többnejűség miatt a saját törzsében kevés volt az eladó lány. A vidáman induló történet rövidesen drámába fordul. Az immár öreg Hitong, lányszöktetés formájában, feleségül adja legidősebb lányát unokaöccséhez, Makushoz. A szomszéd Nliga család egyik tagja, Minka azonban elcsábítja a szép lányt, és erőszakkal feleségül veszi. Egy utazása során ugyanis Minka Nliga elragadja a lányt, és a saját családjához viszi. Hitong követeli, hogy a lányt hozza vissza. Nliga emberei azonban visszautasítják ezt, és sértegetni kezdik az öreg családfőt. Erre Hitong behatol a Nligák falujába 27 fiával és rabszolgáival, és megölik Nliga fiait. De Hitong elrabolt elsőszülött lánya is meghal a küzdelmek során. Másnap az öreg Hitong egymagában visszatér a nligák falujába, és megöli az öreg Nligát is, aztán megtér a saját falujába. Fia, az ifjú Hitong szemrehányást tesz ezért az apjának: - megölted őt utadon, főnöknek hirdetted ki magad az ő helyén, visszaszerezted az elrabolt asszonyt (?), ezzel éppen elég igazságot szolgáltattál unokaöcsédnek, Makusnak. De így végül minden a helyére került. A mindössze kb. 150 000 főt számláló (ombamba csoporton belüli) kis mbédé délkelet- gaboni törzsi etnikum köréből ismert az Olendé eposz (a szó jelentése kb. „elmondja-neki- a-történetet"), amelynek cselekménye - nagyban emlékeztetve a mongol hősénekekre (lásd e vonatkozásban Lőrincz László egykori publikációit) - mindössze ennyi: feleségszerzés. Azaz a főhős, Suumbu mindent megtesz, hogy azt vegye feleségül, akit szeret. És ennek érdekében még a később szövetségesévé, sőt rokonává váló Agnassával, a halottak országának fantom leányával is összefog. Célja érdekében fegyverre, egy varázserejű sarlóra tesz szert, hogy megküzdhessen a halottak országának hőseivel. Győzelméhez persze nemcsak a tűz és a vas ismerete, hanem varázshatalmú nővére, Agnassa is hozzájárul. A fővároshoz közel, a tengerpartokon élő dualák, akik egyébként a basaakat az elmúlt századokban kiszorították mai területükről (sőt hosszú időn át rabszolgasorba kényszerítették őket), és akiket Ralph Austen amerikai kutató middlemansknek (vagyis a fehéreket kiszolgáló „közvetítő" áru- és emberkereskedőknek) titulál, ugyancsak rendelkeznek egy bokornyi eposzi énekkinccsel. A Djeki la Njarnbe (Dzseki, Nzsambe fia) címet viselő típus a kilencvenes években „robbant" be a köztudatba, bár előzményei (lásd a vidék egykori német gyarmatosítását) 20. század elejei német publikációkig mennek vissza. Vagyis a téma, amint ez más, bár főleg nyugat-afrikai típusoknál is előfordul, töredékes feljegyzésként, történelmi szövegnek átírva vagy mese formájában (lásd Austen alapos filológiai oknyomozásait) magának az eposznak eposzi műfajként való fényre jötte előtt már jóval előbb felbukkan. Maga az alapmese (közreadások többek között: Tiki a Kouelle, 1987, 1991, Etonde- Ekoto, 1991, Bekombo Priso, 1994) szerint a főhős csodás körülmények között születik: anyja két évig terhes vele, amint megszületik, kész felnőttként érkezik erre a világra, és minden eszközzel rendelkezik, ami a hőstetteinek végrehajtásához szükséges lesz. Az első perctől kezdve ellentétbe kerül apjával, Nzsambéval, aki lehetetlenebbnél lehetetlenebb próbák elé állítja, és folyamatosan arra készteti, hogy megmérkőzzön vele. A történet végül is három nagyobb egységbe rendeződik: az elsőbe tartozik mindaz, ami a főhős születése előtt történik, a második a főhős születését és házasságát mondja el, a harmadik nagy elbeszélésrész pedig hat epizódra oszlik, ezekben Dzseki jeles tettei kerülnek színre. Az eposz-bokor fényre kerülése történetének sajátos mozzanata, hogy a mesei alaptörténet egy irodalmi műben - Austen ezt a négritude vonulatához kapcsolja - már jóval korábban előkerül (lásd Elolongue Epanya Yondo egy hosszabb poémáját, 1976). Becsületesen bevalljuk, a Gabonban, kisebb részben Kongóban élő bapunu csoportnak is ismertté vált már az eposzi produkciója: Jérőme Tangu Kwenzi-Mikala közreadta azt Mumbivanga ou l'épopée des Bapunu (Mumbwanga avagy a Bapunuk eposza, 1993) című 38
